Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL SCHEFFER: Vissza a kertvárosba

fajta lakosságnövekedés, mely a tizenkilencedik század végén kezdődött és amellyel a nagyapám nemzedéke küszködött. Most nem nő a lakosság, viszont rohamtempóban változik az összetétele. A kihívást számunkra a nagy számok törvénye jelenti. Aíég két év, és átbillen a mérleg, 2006-ban az amszterdami lakosság többsége bevándorlókból áll. Amikor bevándorlókról beszélek, pontosítanom kell, mert ebben a statisztikában az ipari országokból érkezettek is benne foglaltatnak - de ez akkor is jelképes fordulópont. Az egymást erősítő folyamatok esetünkben azzal a következménnyel járnak, hogy mindenekelőtt a négy nagyvárosban, de nemcsak ott, a bevándorló fiatalok hamarosan meghatározó szerepet játszanak, illetve egészében véve a bevándorlók alkotják majd a többséget. A 4 és 17 év közötti korosztályban, amely több mint százezer gyermeket jelent, már most is 63 százalék a nem-nyugati bevándorlók aránya. A hollandok 33, a nyugati bevándorlók 4 százalékot alkotnak. A Nyugati Kertvárosokban ez a változás lélegzetelállító tempóban zajlott le. 1980-ban a nem-nyugati bevándorlók még csak a lakosság 8,6 százalékát alkották, ma ez az arány 54,6 százalék. Az előrejelzések 2015-re azt prognosztizálják, hogy a Bos en Lommer és a Geuzeveld/Slotermeer nevű városrészben a lakosság kétharmadát, míg az Osdorp és a Slotervaart/Overtoomse Veid nevű városrészben valamivel kevesebb, mint 57,2 százalékát alkotják majd. A város egészében az etnikai kisebbségek aránya 44,9 százalék lesz. Alegjcgyzendő, hogy a tíz évvel ezelőtti előrejelzések a város egészére vonatkozólag igen pontosnak bizonyultak, viszont tévedtek a városon belüli megoszlást illetően. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a Nyugati Kertvárosokban jelentősen alábecsülték a bevándorlók számát, ami egymást erősítő tendenciákra, egyebek közt „a fehérek menekülésére" utal. A változás következményeit mindenki látja. Bármilyen lenyűgöző is a mai kertvárosokban zajló nekibuzdulás, továbbra sem hagy bennünket nyugodni a kérdés, amely az „Irány a Parkváros 2015" névre keresztelt tervben inkább csak úgy mellékesen fogalmazódik meg: „A megbízók szeretnének választ kapni arra a kérdéste is, hogy a fizikai-szerkezeti megújítás és a társadalmi megújítás egyesíthető-e vag)' legalább párhuzamosan összekapcsolható-e?" Nesze semmi, fogd meg jól! Megújul ugyan a kertvárosok felszereltsége és építési szerkezete, de mi lesz mindeközben az ott lakó emberekkel? Itt lényegében két kérdésről van szó, a társadalmi egyenlőtlenségről és az etnikai szegregációról. Ha megnézzük a szociális mutatószámokat, szembtűnő, hogy az 1995 és 2003 közötti időszakban az egész városra szá6 2003. január elsejei adat.