Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
LEON DEBEN: A lakásfelügyelőnőtől a városnegyedgondnokig
majd azzal, hogy a lakók a kívánatos módon viselkednek-e. Ezenkívül bekövetkezett egy hangsúlyeltolódás is. Míg korábban a lakásra és annak közvetlen környékére esett a hangsúly, napjainkban a városrész áll a középpontban. A városok, a terek, az utcák őreit, a vátosrészgondnokokat és a házmestereket egyre inkább a szociális biztonság letéteményeseinek tekintik. Bizonyos értelemben a városrész újrafelfedezésének vagyunk tanúi. A városnegyedgondozás mint a megújulás szerves része A „városnegyedgondozás" 2000 óta használatos kifejezés, de egyúttal olyan fogalom is, amelynek tartalma mindig a projekttől, illetve az abban résztvevőktől függ. A kifejezés a nyolcvanas évek elején a „városnegyednek építünk" filozófia keretében bukkant fel először. Ez többnyire a városnegyed élhetőbbé tételéről szól, illetve arról, hogy a városnegyed lakói felelősséget éreznek a városrészben működő közszolgáltatások iránt. 1 Az „élhetőséghez" hasonlóan a városnegyedgondozás is olyan fogalom, mely állandó definíciókényszert gerjeszt, és alkalomadtán kiválóan alkalmas arra, hogy támogatást lehessen szerezni vele egy kongresszus megszervezésére. Egyszer a városnegyedgondnokok tevékenységének koordinálását értik alatta, máskor pedig a gondnokok és a lakók, illetve használók együttműködését. Ki nem mondva a prevenciót is szolgálja, ennélfogva közvetlen kapcsolatban van a szociális biztonsággal. A kilencvenes években a „szociális megújulás" keretében egyre nagyobb hangsúlyt kapott a városnegyedgondozás fogalma. 1989 végén A. Wildekamp városi tanácsnok az amszterdami lakásépítő szövetkezetek szövetségének éves közgyűlésén amellett érvelt, hogy szükség van városnegyedgondnokokra, mert növelik a bérlők biztonságérzetét, ráadásul összekötő kapcsot képeznek a segítségnyújtás és azon amszterdamiak között, akik ugyan önállóan élnek, de időről időre valamilyen gondozási formát igényelnek. A tanácsnok azt javasolta, hogy a városnegyedgondnokokat segélyezési pénzekből fizessék. Azóta számtalan városnegyedgondnokot alkalmaznak, javadalmazásuk pedig a legkülönbözőbb formákban történik. t Az elmúlt két évtizedben az „élhető" (leefbaar) szó óriási karriert futott be Hollandiában. A nyolcvanas évek végén a választók nagyobb aktivizálására törekvő helyi pártok tűzték zászlajukra és minősítették magukat így. A kilencvenes évek végén országos párttá álltak össze a helyi „élhető" szerveződések. Ebből nőtt ki később Pim Fortuyn mozgalma, illetve pártja (a fordító megjegyzése).
