Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

LEON DEBEN: A lakásfelügyelőnőtől a városnegyedgondnokig

1975-ben Suriname függetlenné vált, ami hatalmas emigránshullámot indított el. Nag)' kérdés volt, hogyan lehet ezeket az embereket beilleszteni a Hollandiában elfogadott lakókultúrába. Hogyan lehet például megértetni velük, hogy bizonyos időközönként maguknak a lakóknak kell a bejáratot és a lépcsőházat takarítani, bizonyos napokon nekik kell kitenni a szemetet, hogy vannak házszabályok is? Hogyan lehet elmagyarázni nekik, hogy bizonyos dolgokat bizonyos helyen bizonyos időben úgy kell megtenni, ahogy az a holland lakossággal szemben már másfélszáz éve elvárás? És hogyan lehet egy háromszobás lakás esetében a vallási előírásokat, a férfi és női helyiségek különválasztását és a vendégeknek fenntartott külön vécét a gyakorlatban megvalósítani? Amikor a hollandok más lakáskultúrából származó emberek viselkedésével szembesülnek, akkor csodálkoznak csak rá, milyen „normálisnak" számít a szemükben, hogy bizonyos, a lakáshoz kötődő dolgokat - mint amilyen a főzés, az alvás, a mosás és a szemetes zsákok kihelyezése - meghatározott időben és meghatározott helyen tesznek, anélkül, hogy elgondolkodnának azon, miért épp úgy és akkor csinálják mindezt. Szociális biztonság és kohézió Úgy tűnik, hog)' az önálló cselekvés, a beleszólási jog és a részvétel megjelenésével véget is ért a civilizált lakásra nevelés folyamata. Azokat, akik szabályszegő, illetve aszociális viselkedést tanúsítanak, napjainkban úgy tekintik, mint akik az általános kisebbségi problematika részét képezik, és ezek az emberek védett, illetve irányított lakásprojektek keretében kapnak segítséget. E csoportok esetében már fel sem vetődik, hog)' a lakáshasználat módjának megváltoztatásával kényszerítsenek ki magatartásváltozást. A civilizált lakásra nevelés immár nem nyílt és mindenre kiterjedő formában történik. A korábbi gondozás, az általános gyámkodás apró részekre bomlott, szakosodott, a lakáson kívül zajlik és jórészt ideológiamentessé vált. Alivei az életstílusok sokféleségét egyre inkább elismerik és elfogadják, a bevett szabályoktól való eltérés esetén már senki sem tudja, mi is pontosan a teendő. Mégis erősödik a hajlam a szabályoktól eltérő csoportok elkülönítésére, illetve elszigetelésére. Az elmúlt évtizedben ismét feltámadt a nevelhetnék. A házmesterek, akik a nyolcvanas években még csak a kísérletekben kaptak szerepet, mára nélkülözhetetlen szereplőkké váltak. Kezdetben azért alkalmazták őket, hogy legyen aki megvédi a lakókat a külső behatásokkal szemben. Feladatuk elsősorban nem arra irányul, hogy neveljék az épületben lakókat, de a jövőben valószínűleg egyre többet foglalkoznak