Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

LEON DEBEN: A lakásfelügyelőnőtől a városnegyedgondnokig

A lakásfelügyelőként tevékenykedő művelt nő Hollandiában Johanna ter Meulent tekintik a lakással kapcsolatos szociális munka megteremtőjének. Munkáját Amszterdamban, a Jordaan nevű város­negyedben, a Tuinstraaton, az Anjelierstraaton és a Willemstraaton kezdte. Egy cukorgyáros, W. Spakler személyében sikerült találnia egy szociális érzé­kenységgel megáldott mecénást. Gondolatait 1898-ban a női munkaalkal­mak teremtése érdekében rendezett országos kiállítás alkalmából A munkás­lakás-felügyelőkénttevékenykedőműveitnó'címmel adta közre. Nézetei nagy vona­lakban úgy foglalhatók össze, hog)' a lakás- és lakógondozást önálló hivatás­ként kell kezelni, mégpedig női hivatásként, melyet csak és kizárólag „mű­velt osztályokból" származó nők végezhetnek. Nyomatékosan hangsúlyozta, milyen fontos a visszafogottság. „Semmiképp se legyünk tolakodók, ne akar­junk mindenáron bemenni a lakásba, és ne ajánlgassunk pénzt vag)' élelmi­szert." 1899-ben Amszterdamban megalakult a Szociális Munkára Felkészítő Oktatási Központ, ahol szociális munkára képeztek embereket, és nag)' hangsúlyt fektettek a lakáshoz kapcsolódó nevelőmunkára. (EI)Külön(ített) lakótelepek A huszadik század elején a fegyelmezetlen bérlői magatartást nem egyszerű­en zavarónak, hanem kifejezetten veszélyesnek tartották. Úgy vélték, hogy a szabálykövető munkásokat meg kell védeni a kezeihetetlenekkel szemben. De most már az utóbbiakat sem hagyták sorsukra, hanem nevelni kezdték őket. Az a döntés született, hog)' a megfelelő ellenőrzés és istápolás érdeké­ben létesüljenek számukra külön lakóhelyek. Némi vita után a képviselőtes­tület úgy határozott, hogy az Astervvegen, a Distehvegen és a Zeeburgerpa­don Asterdorp (1927-1940), illetve Zeeburgerdorp (1927-1943) néven lakó­telepeket létesít. Ezekben olyan családokat kívántak elhelyezni, akik „nem alkalmasakarra, hog)' bérlőtől elvárható módon lakjanak, de akiknél van esély arra, hog)' a lakásfelügyelők biztosította gondos felügyelet és támogatás mel­lett némi idő elteltével átköltözhetnek egy rendes lakónegyedbe". Az ottla­kás önkéntes alapon történt, mert ezek átmeneti otthonok voltak. Persze a választási szabadság igen szűkre szabott volt, hisz a lakók számára alternatí­vaként csak egy nyomornegyed vagy az utca jöhetett szóba. A városvezetés mindenképp meg akarta előzni, hog)' a fegyelmezetlenek miatt csorba essen a szabálykövető munkás becsületén. A lakásfelüg)'előnők irányításával olyan nevelésben kívánták részesíteni őket, amelynek eredményeképp „rendes családokat alakítanak, mindig eleget tesznek fizetési kötelezettségeiknek és csendes és nyugodt lakók lesznek".

Next

/
Oldalképek
Tartalom