Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep

Másrészt viszont Treub és társai a szocializmussal szemben védelmükbe vették az egyén önmegvalósításhoz való jogát. Azt vallották, hogy az állami beavatkozás jó dolog, de csak akkor, ha arra szolgál, hogy eltávolítsa az esélytelenek útját eltorlaszoló társadalmi és gazdasági akadályokat. Treub egyik klasszikussá lett kijelentése szerint, mely 1896-ban az amszterdami egyetem államtudományi karának professzorává történt beiktatásakor hangzott el, ez azt jelenti, hogy „az egyes ember szabadságának határait a közérdek jelöli ki, és hogy ennélfogva minden egyéni jogot meg lehet és meg kell sérteni, ha az egyént is magába foglaló társadalom érdeke ezt úgy kívánja." A radikálisok, a szocialistákkal ellentétben, nem kívánták felszámolni a kapitalista tulajdon- és hatalmi viszonyokat. Korlátozottabb célokat tűztek maguk elé: szerették volna demokratizálni a város életét, javítani akartak a legsúlyosabb nyomorban élő munkások sorsán és egyenlő esélyeket kívántak teremteni minden polgár számára. Egy lépéssel tehát tovább mentek, mint a városvezetésben tevékenykedő előző nemzedék. Nem érték be annyival, hogy a város nagyobb jólétben éljen, őket az is foglalkoztatta, hogy a jólét hogyan oszlik el. A radikálisok a kapitalista kinövések ellen és az új közösségi szolgáltatások megteremtése érdekében a városirányító apparátust is be szerették volna vetni. Az általuk képviselt új gondolkodásnak az volt a lényege, hogy a városi hatóságok bevonásával kell, illetve lehet elérni, hogy a jólét áldásaiból mennél több polgár részesüljön. 1889-ben ezeket az elveket hirdetve a radikálisok viszonylag sikeresen szerepeltek a választásokon, hisz az „Amszterdam" három képviselőt delegálhatott a képviselőtestületbe. A következő választásokon még többet, az 1893-as év pedig az amszterdami radikalizmus csúcspontját jelentette. A „Polgári Kötelesség" liberálisai ekkor veszítették el az abszolút többséget. A tizenkilenc liberális mellett nyolc radikális, hat katolikus és hat forradalomellenes szerzett mandátumot. Az ezután következő hároméves időszakban, 1893 és 1896 között Treub tanácsnokként tevékenykedett. Először a pénzügyeket, majd 1895-től a közmunkákat bízták rá. Ezekben az években a radikálisok határozták meg a várospolitikát. Bár számukat tekintve kisebbségben voltak, komoly befolyással rendelkeztek. Ebben a korszakban, elsősorban Treub energiájának és szakértelmének hála, a radikálisoknak sikerült elfogadtatni néhány egészen nagy horderejű határozatot. A szabad piac mindenhatóságát hirdető liberálisokkal a radikálisok a városi alkalmazottak, illetve a város által megbízott munkavállalók munkafel5 A Forradalomellenes Párt (Antirevolutionaire Partij) a reformáció vallási hitelveit szigorú következetességgel hirdető és megtartó protestánsok pártja volt. A párt nevében szereplő forradalomellenesség a francia forradalom, illetve a felvilágosodás eszméinek elutasítására utalt (a fordító megjegyzése).