Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep

/.és, az egészségügy és a szegénygondozás, a munkanélküliekről, illetve a szegényekről való gondoskodás és a népoktatás. Minden szektorban jelentős változások következtek be. Az általános szektoron belül 1858-ban külön pénz- és adóügyi osztályt hoztak létre. A lakosság növekedése és a városbővítés komoly befektetéseket tett szükségessé. 1874-ben a városvezetés úgy döntött, hogy egy sor projektre 17 millió gulden kölcsönt vesz fel. E nagyobb projektek a következők voltak: - kikötői és kereskedelmi berendezések 4,5 millió -városon belüli közlekedési szolgáltatások 3,5 millió - közegészségügyi szolgáltatások 3,0 millió - oktatás és egyéb szolgáltatások 2,0 millió - munkáslakások építése 1,8 millió A város csak akkor tudott felvenni komolyabb kölcsönöket, ha folyamatosan magasabb jövedelmekkel számolhatott. 1865-ig a helyi fogyasztási adók jelentették a legfontosabb bevételi forrást. 1860 és 1865 között a városi költségvetés 60-65 százaléka ebből a forrásból származott. A liberálisok azonban - ez idő tájt az országos politikában is ők vitték a prímet — elvi ellenfelei voltak ennek a fajta fogyasztási adófajtának, mert növelte a létfenntartási költségeket és ezáltal a munkabéreket is. Ezért aztán 1865-ben törvényben törölték el a helyi fogyasztási adókat. Ettől kezdve Amszterdamban a jövedelemre kivetett helyi közvetlen adó lett a legfőbb adóbevételi forrás. Egy határozott pénzügyi művelettel két fázisban bővítették a városban megadóztatható jövedelemfajtákat. Ily módon 1874-75-ben 28, 1877-78-ban pedig egy még drasztikusabb beavatkozással 64 millió guldenre nőtt a bevétel. Nőtt a város hitelképessége, így most már komoly befektetésekre kerülhetett sor. Az évi átlagos kiadások az 1871 -es 4,6 millióról 1894-re 15 millióra emelkedtek. A pénz nagy része a közcélú beruházásokra ment. Az 1874-es kölcsönből például 1,8 milliót az emberbaráti célokat szolgáló „Amszterdami Munkáslakásépítő Egyesületnek" folyósítottak. Emellett hatalmas pénzeket fordítottak utak, utcák, hidak, csatornák és parkok létesítésére. A megélénkült forgalom elkerülhetetlenné tette a régi infrastruktúra megváltoztatását. Alacsonyabbra kellett venni a hidakat, ki kellett szélesíteni a közlekedési folyosókat, az elavult kikötőt pedig a modern gőzhajók méreteihez kellett igazítani. A liberális politika fontosnak tartotta, hogy létesüljön elegendő és a korábbinál olcsóbb oktatási intézmény. E törekvés megvalósításához nagy lökést adtak az oktatásról a képviselőtestületben lefolytatott 1865-ös viták. A liberális frakciónak sikerült jelentősen bővítenie a város által működtetett