Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep

szüntetett szinte minden városi támogatást. Az Amszterdam által foglalkoztatott alkalmazottak bére 1932 januárja óta mintegy 20-30 százalékkal esőkként, és immár kevesebbet kerestek, mint az állami alkalmazottak és más településeken dolgozó kollégáik. Ráadásul néhány ezer fővel csökkent is a számuk. Az ismét SDAP többségű testület 1935 után több kísérletet is tett arra, hogy közmunkák révén munkaalkalmakat teremtsen. Ezek azonban nem sok sikerrel jártak, mert a kormány ehhez nem nyújtott kellő támogatást. Ráadásul ezekben az években többször is megtörtént, hog)' a kormány nem hagyta jóvá a város költségvetését. Egyidőben még az a veszély is fennállt, hogy a városvezetést kormánymegbízott gyámsága alá helyezik. A harmincas években tehát igazán önálló városi politikáról aligha beszélhetünk, annak szociáldemokrata változatáról pedig végképp nem. A fentiekből kiderül, hogy helyi szinten milyen kevés játéktér maradt kollektivista kísérletekre. Az efféle próbálkozásokhoz még törvényi keret sem létezett. Az országos törvényhozás és a településekről szóló törvény egyáltalán nem támogatta a szocialisták szorgalmazta társadalmi átalakításokat. A települési szinten zajló szocialista kísérleteket a kormány minden további nélkül meg tudta hiúsítani. A szociáldemokraták tisztában voltak ezzel. Tudták, hog)' a városirányításban végzett munkának megvannak a maga korlátai. Ez nemcsak azt jelentette, hogy soha nem tudtak kilépni a település szabta kereteket közül, de azt is, hogy másképp gondolkodó tanácsnok társaikhoz is mindig alkalmazkodniuk kellett. Mivel a városok a kormánynál jóval szűkebb politikai játéktérrel rendelkeztek, a szocialista várospolitikusok azt az álláspontot képviselték, hog)' a szocializmusért folytatott elvi harc tovább tart majd, és azt inkább az országos politika színterén kell megvívni. Az 1919-es SDAP kongresszuson Wibaut részletesen kifejtette az ott elfogadott Településprogram alapelveit. A szocialista településpolitika célját ez így határozta meg: „A települést alkalmasabbá kell tenni a lakossági szükségletek kielégítését biztosító intézmények megteremtésére és működtetésére." De tudatában kell lenni annak, hogy eredendően „szocialista településpolitikát" csak olyan társadalomban lehet folytatni, amelyben ténylegesen is szocializmus van. 1936-ban írott visszaemlékezéseiben Wibaut mindezt még egyértelműbben fogalmazza meg: „Az itt leírtakból nehogy azt a következtetést vonja le az olvasó, hogy az amszterdami tanácsnoki testületben, amikor bekerültem, gyakori téma volt a konstruktív szocializmus. Emlékezetem szerint egyetlenegyszer sem került szóba. De, ahogy azt a településpolitikával kapcsolatban már kifejtettem, a demokratikus településpolitikában vannak olyan csírák, amelyekből kialakulhat a települést alkotó emberekről való kollektív gondoskodás