Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

Hatóságilag engedélyezett illegalitás- beszélgetés a Névtelen Szobrásszal

hogy nem vagyok olyan tehetséges, és megélni se tudnék belőle. De a kezem mindig is nagyon ügyes volt. Apai örökség, hogy a kezemmel mindent meg tudok csinálni. Diákkoromban is fabrikáltam ezt-azt, de az egyetlen alkotás, amit akkoriban készítettem, egy béna barátom részére konstruált maszturbálógép volt. Olyan volt mint egy-magyarul jól is hangzik - kíntorna. Segédeszközök, pornográfképek, minden, ami kell. Még egy „alkotásomra" emlékszem, egy nagy egérfogóra. Több mint egy méter magas volt. Nemcsak egét volt benne, hanem az akkori barátnőm is, persze a kordivatnak megfelelően, azaz meztelenül. Lényegében ezen a szinten foglalkoztam művészettel. Ezt a fajta tehetségemet anyámtól örököltem, de a szüleim nemigen ürültek volna annak, ha művészi pályára adom a fejem. Nagy reményeket tápláltak velem kapcsolatban. Azt szerették volna, ha kézzelfogható formában is sokra viszem. Kicsit viccesen azt mondhatnám, hogy ez is egy motívum, miért lettem anonim művész. így kedvemre csinálhatok műveket, a szüleimet viszont nem bosszantom vele. Mikor jött az ötlet, hogy szobrokat készítsen és fel is állítsa őket? N. M.: Tulajdonképpen soha. Amikor már dolgoztam, lett egy műhelyem, és ott barkácsolgattam. Körülbelül 25 éve az egyik betegemtől tanultam meg, hogyan kell szobrokat önteni, acéllal dolgozni. Aztán csináltam néhány dolgot. Egy közelben lakó ismerős egyszer átjött és megnézte a műveket. Onnantól fogva együtt dolgoztunk. Tehát a Névtelen Szobrász valójában két személy. Eleinte hasznos dolgokat készítettünk, majd felvetődött, mi lenne, ha csinálnánk haszontalan dolgokat is. Az első vázlatot egy söralátétre skicceltük fel, egy hegedűtokot vivő férfit. Aztán elkészült a szobor is. Sokáig a műhelyben állt, de aztán valahová csak el kellett már helyezni. Mindkettőnknek az jutott eszébe, hogy állítsuk fel valahol a városban. Alivei a férfi a villamoshoz rohan, adta magát, hogy egy villamosmegálló közelébe tegyük, így került a Marnixstraatra, a 10-es villamos egyik megállója mellé. Az alaknak nincs feje, van-e ennek bánni jelentése az anonimitás szempontjából? N. M.: Nem hiszem, ez is inkább magától jött. Egyszetűen amikor csináltuk, azt mondtam, hogy ne legyen feje. Mennyi időbe telik, amíg felállítanak egy szobrot? N. M.: Az első szobrot nem volt könnyű felállítani, mert elég nagy és külön is rögzíteni kellett. Korán reggel mentünk ki. Ástunk neki egy lyukat, de a beton gyorsan köt. Mi mindig nagyon előkészítettük a dolgot, így a helyszínen nem tartott olyan sokáig. Idővel aztán nagy gyakorlatra tettünk szett.