Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

Hatóságilag engedélyezett illegalitás- beszélgetés a Névtelen Szobrásszal

Figyelte-e a reakciókat? N. M.: Hamar észrevették. Az l

tet Parool című újságban szinte másnap megjelent egy cikk. Akkor volt kicsi a fiam, kijártam vele, és figyeltük az embereket. Az sokat számított, hogy az újság észtevette, mert utána már a szobor elkezdte élni a saját életét. Nekem a dologban az volt és maradt a legérdekesebb, hogy egy ilyen szoborba mindenki azt képzel bele, amit akar. A szobornak ugyan eredetileg volt neve, „A hegedűtokos férfi, aki megpróbálja elérni a tízes villamost", de nekem tetszik, hogy az emberek olyan nevet adnak neki, amilyet akarnak. És a dolog fordítva is működik. A sarkon lévő kávézót például a szoborra utalva Emberkének nevezték el. Egy skót hegedűművész, Nigel Kennedy pedig a CD-borítóján használta a képet. Volt-e bármilyen problémájuk a hatóságokkal? N. M.: Nem. Szerintem ez főként az újságcikknek és az így támadt viszonylagos publicitásnak köszönhető. Na meg a környék is jól fogadta, és ennek is megvolt a maga szerepe a dologban. A névtelenség tudatos választás volt? N. AI.: Az anonimitás kezdettől fogva eldöntött és egyértelmű dolog volt, de aztán már maguktól alakultak a dolgok. Én azt szeretem, ha a titok nem nagyobb, hanem mívesebb lesz. De a misztifikálás sincs ellenemre. A titok előnye, hogy minden megengedett. A társammal csak annyiban gondolkodtunk másként, hogy ő azt szerette volna, ha jogot formálhatunk a szerzői jogdíjra. Mármint a fényképek, filmek, levelezőlapok után járó díjra. Én viszont úgy gondoltam, mi tettük oda, tehát mi választottuk ezt a formát, akkor alakuljon minden egyéb is spontán módon. Ennek is megvan persze a maga előnye. Az ingyenesség azt is jelenti, hogy könnyebben nyúlnak a témához. Például a helyi televíziónak sem kellett azzal vacakolnia, hogy engedélyt kérjen tőlünk. Tényleg nem jöttek rá, hogy Önök a „tettesek"? N. M.: Akkoriban felhívtak egyszer a De Telegraaf című újságtól, hogy tudjuk, Önök készítették. Csak nevettem és azt mondtam, hogy nem Önök az egyetlenek, akik ebben a hitben leiedzenek. Az én kiindulópontom az, hogy mindenkinekei lehet mondani, csak maradjon titok. Eredetileg tehát ketten voltak. Nehéz kel térnek egy személyben? N. M.: Alost már lassan tíz éve, hogy nem dolgozunk együtt. Kényes egy ilyen kapcsolat, tehát a „szakítás" szinte bele van kódolva. Viszont barátok maradtunk. Az anonimitásról nem volt soha vita köztünk. Lehet, hogy Floris másként gondolkodik róla, de maga az anonimitás nem volt kérdés. Körülbelül tíz éve lezárult a névtelenművész-korszak. Most már a saját nevünkön csinálunk szobrokat. Van egyébként weboldala is a névtelen mű-