Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys

és stricik alkotta bonyolult összetételű társaságnak? Milyen változásokat hozott ez a szakmában tevékenykedő nők típusait, a felkínált szex formáit, a striciket és a klienseket illetően? Itt most több kétdést teszünk fel, mint ahányat meg tudunk válaszolni. Miután röviden összefoglaljuk, milyen szerepet játszottak a bevándorlók az amsztetdami prostitúció történetében és körvonalazzuk a feltett kérdésekre adható válaszokat, figyelmünket egyetlen csoportra összpontosítjuk, a hatvanas évek óta a prostitúcióban tevékenykedő stticikre, akikről az emberek sokat beszélnek, de keveset tudnak. Azoktól a bevándorló csoportokból származó férfiakról lesz tehát szó, akiknek megvan a maguk kialakult elképzelése arról, hogy ebben az iparágban hogyan bánjanak a férfiak a nőkkel. Részletesen elmesélik, hogy a szakmában milyen stílusokat honosítottak meg, hogyan toborozzák a lányokat és hogyan keresik a pénzt. Elbeszéléseikből egyértelművé válik, hogy noha az amszterdami vörös lámpás negyed többnemzetiségű közeg, itt nem alakulnak ki a szexualitással és a szexszel kapcsolatban olyan új, multietnikai nézetek, melyek idővel a társadalom más rétegeiben is utat törnek maguknak. Előfordul ugyanis olyan, hogy kívülállók átvesznek prostitúción belüli stílusokat. Jó példa erre az amerikai zenei tévéadók által előszeretettel sugárzott amerikai pimpstyk népszerűsége. Úgy tűnik, Hollandiában a prostitúció túl nagy tabu ahhoz, hogy áttörjenek a stricik közvetítette minták. Ráadásul a stricik inkább csak alkalmi átutazók, opportunista túlélők, akik minden további nélkül másta váltanak, ha a törvényességen túli mezsgyén épp azzal kereshetnek pénzt. Mindazonáltal a prostitúcióban való megfoghatatlan jelenlétük komoly nyugtalanságot kelt. Ezt bizonyítja például a „loverboys" jelenséggel kapcsolatos intenzív híradás és vizsgálódás is. Bizonyos emberek e jelenségben is azon félelmük megerősítését látják, hogy főként a marokkói fiatalemberek esetében az alkalmazkodásra való képtelenség komoly veszélyforrás lehet. De így van-e valóban? Igaz-e az, hogy itt a tisztes, szilárd társadalmi pozíciókkal rendelkező polgárok és az alkalmazkodni képtelen újonnan érkezettek gondolkodásmódja ütközik egymással? Alit is tudunk valójában az újonnan jöttek gondolkodásmódjáról? Ali itt most figyelni, tanulni, részletesen bemutatni és nem megítélni akarunk. Alert csak így tudjuk kideríteni, mi zajlik ebben a csoportban. Elöljáróban szögezzük le, nem igaz, hogy Amszterdam kezdettől fogva a szabados erkölcsű emberek menedékhelye volt. Az, hogy az amszterdami játszóházak nemzetközi hírnévnek örvendtek, nem jelenti azt, hogy akkoriban engedélyezettnek számított a prostitúció. Hollandiában a prostitúciót hol (a tizenhatodik század vége előtt, majd pedig a tizenkilencedik század-