Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys

ban - de ekkoriban a hangsúly a prostitúció ellenőrzésére, a népegészség védelmére esett) szükséges rossznak, hol (a tizenhetedik században) a keresztyén erkölcsi normák súlyosan büntetendő megszegésének, hol pedig (a tizennyolcadik század második felében) egyfajta zavaró kellemetlenségnek tekintették. De az ország más részeivel ellentétben az amszterdami városvezetés a tizenkilencedik században nem akarta egyéftelműcn szabályozni és ellenőrizni a prostitúciót. A tizenkilencedik század végén egy városi képviselők alkotta bizottság megpróbálta felmérni a helyzetet, és azt állapította meg, hog)' a nagy bordélyokban főként külföldi, mindenekelőtt francia lányok dolgoznak. A bordélyokban tapasztalt embertelen állapotokról szóló jelentés hatására a város tanácsa elhatározta, hogy betiltja a botdélyokat, és ezzel eltűntek szem elől a francia lányok is. De abban az időszakban voltak német prostituáltak is. Az akkoriban kialakuló vendéglátóiparban feltűnően sok német pincérnő dolgozott, mert Németországban ebben a szakmában már megszokottnak számított a női munkaerő. Ezek a pincérnők gyakran prostitúcióval egészítették ki keresetüket. 1926 és 1935 között az amszterdami prostituáltak nem kevesebb mint 13 százaléka Németországból érkezett (további 5 százalék más nemzetiségű külföldi volt). Az általunk gyakran idézett két kutató, Annemarie de Wildt és Paul Arnoldussen felteszi a kérdést, vajon azért dolgozott-e olyan sok külföldi nő prostituáltként, mert akkora volt irántuk a kereslet, vagy előbb alakult ki a kínálat. Ezt a kérdést lehetetlen megválaszolni. Véleményük szerint ennek az az egyik lehetséges magyarázata, hogy a külföldi nők kiszolgáltatottabbak voltak, így könnyebb volt őket sakkban tartani. Aíegállapításaikból azonban egyértelműen kiderül, hogy az Amszterdamhoz hasonló kikötővárosokban a prostitúció mindig is nemzetközi tevékenységnek számított. Egy utazó már 1700 táján úgy vélte, hogy a prostituáltak nélkülözhetetlen szolgáltatásokat nyújtanak annak a hat-hétezer tengerésznek, akik néha hónapok óta nem láttak nőt, és gyakran egyszerre kötnek ki. Az egyre szigorodó törvények azt a célt szolgálták, hogy javuljon a Hollandiáról mint túl engedékeny és tütelmes nemzettől kialakult kép, és elérték, hogy a huszadik század elején eltűntek a leginkább szem előtt lévő bordélyok és velük együtt sok külföldi nő is, mert önállóan képtelenek voltak fenntartani magukat (De Wildt és Arnoldussen). De Wildt és Arnoldussen viszont azt állítja, hogy a bordélytilalom hatására a prostitúció és a bűnözés egyre jobban összefonódott egymással, és ennek eredményeképp egyre több strici lépett színre. Az idő múlásával a tilalmat egyre következetlenebbül és egyre lazábban tartatták be, így a prostitúció korántsem szűnt meg, csupán máshová tette át székhelyét, és