Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL VAN GELDER: Barátok és stricik, wakaman és loverboys

Barátok és stricik, wakaman és loverboys A futtatás új formái az amszterdami vörös lámpás negyedben PAUL VAN GELDER Isabel Hoving: Bevezetés Kevés olyan turista akad, aki ha Amszterdamban jár, nem keresi fel a vörös lámpás negyedet. Ez nem új jelenség, már a tizennyolcadik század elején is annyira izgatta az utazók fantáziáját, milyenek lehetnek a híres játszóházak, ahol a prostituáltak kuncsaftokra vadásznak, hogy nosza el is látogattak ezekbe. Amszterdam évszázadok óta olyan város hírében áll, ahol a szex kiterjedt gazdasági üzletág. De vajon ez azt jelenti-e, hogy a vörös lámpás negyed valamilyen formában sajátosan holland jelenség? Játszott-e szerepet létrejöttében a szexualitás valamilyen jellegzetesen holland értelmezése vagy a férfi és női szerepekkel kapcsolatos holland felfogás? Ezekre a kérdésekre az ember hajlamos volna igennel válaszolni, amikor meghallja, hogy egykor a prostitúcióban tevékenykedőkre olyan gúnyneveket ragasztottak, mint Hering Arie, Fekete Joop vagy Vörös Lien. Ezek a humoros nevek napjainkban a hollandokban kifejezetten kedélyes asszociációkat keltenek, noha viselőik annak idején nem feltétlen voltak vonzó és kellemes személyek. Jellegzetesen holland városnegyed volt-e egykor a vörös lámpás negyed vagy ezt csak utólag vetítjük bele? Mikor tűntek el a Fekete Joopok és a Vörös Lienek, hogy átadják helyüket a külföldi származású prostituáltak