Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MICHIEL WAGENAAR: A polgári öntudattól a tömegtársadalom felé

A tervezők és a hivatalnokok azonban ezt is a laissez-faire típusú városfejlesztés nem kívánatos következményei közé sorolták. Az új városnegyedekben minden szolgáltató és közösségi létesítményt a terekre vagy a háztömbök sarkaira koncentráltak. Az új déli területek a totális tervezési kontroll iránti már-már vallásos áhítat illusztrációi voltak. Az új hidaktól a postaládákig, az elektromos elosztó szekrényektől a szemeteskukákig a legapróbb részleteket is az Amszterdami Iskola esztétikai követelményeinek megfelelően tervezték meg. Az új városnegyed kapcsán igazuk volt azoknak, akik Gemmtkunstwerkx6\ beszéltek. A múlthoz képest nem is lehetett volna ennél élesebb a különbség. Még a belváros híres tizenhetedik századi csatornaövezetében is, azon ritka városrészek egyikében, ahol kisajátítás révén alakítottak ki vonzó városi környezetet, meghagyták az építtetőknek a választás szabadságát, hogy maguk dönthessék el, milyen homlokzatot szeretnének maguknak. Méretében és ikonográfiái jellegzetességeiben minden ház más volt, mint a szomszédja. Tort ült az individualizmus. Jó esetben mindez festőiséget eredményezett - a csatornaövvel kapcsolatban Berlage használta ezt a kifejezést, miközben hevesen tagadta, hogy a tizenkilencedik századi öv bármilyen esztétikai értékkel bírna. Berlage azonban azt hirdette, hogy a monumentalitás a művészet legmagasabbrendű formája, és a déli városbővítéshez készített tervével ezt szerette volna megmutatni. A modernizmus diadala Bármennyit magasztalták is a városatyák és az egyre nagyobb számban érkező látogatók a Berlage tervezte területet, egyre erősebb lett azoknak a bírálóknak a hangja, akik kifogásolták az Esztétikai Tanács által gyakorolt felügyelet dogmatikus merevségét. A liberális politikusok kétségbe vonták a városvezetés jogát arra, hogy ízlést érintő ügyekben ítélkezzen, és szerencsésebbnek vélték, ha ezekben az egyéni, tehát a szubjektív választás érvényesül. Az Amszterdami Iskola egyeduralmát a hivatásos építészek oldaláról is egyre hevesebb támadások érték. Különösen a modernista irányzathoz tartozók részéről, akik azt vallották, hogy „a formát alá kell rendelni a funkciónak". Ezek az építészek nevetségesnek találták a túldíszített, költséges homlokzatokat és azt, hogy a lakások alaprajza ezekhez igazodott, ami szokatlan formájú és a mindennapi használatban kényelmetlen lakásokat eredményezett. Botrány, mondta J. J. Oud, a modernisták egyik vezéralakja, hogy a baloldali városvezetés olyan váró s tervek re és építészeti elgondolá-