Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PETER VAN ROODEN: Vallás és szekularizáció Amszterdamban

Ugyanakkor persze nagyon szigorú szociális kontroll működött. Nico ter Linden nagyapja, aki Amszterdamban lelkészként is dolgozott, baráti viszonyban volt egy tiszteletessel, és mindennap eljárt vele uszodába. De a két ember csak a vízben találkozott. Gondosan ügyeltek ugyanis arra, hogy külön hagyják el a medencét, illetve az uszodát. Egy katolikus munkásfiatal 1959-ben udvarolt egy lánynak, aki Amszterdam északi részén a Spreeuvvenbuurtben lakott. Ezt a negyedet egy katolikus lakásépítő szövetkezet építette, és katolikus erősségnek számított. „Egyszer még az elején elmentünk moziba, de jókora kerülőt tettünk, nehogy meglásson a nagynénje vagy a nagymama egyik barátnője bennünket." Kikerülték tehát a nők által szemmel tartott területet. A Keleti Szigetek nevű városrészben viszont a szomszédok kigúnyolták azokat, akik templomba jártak. Sajnos nem sokat tudunk arról, hog)' ebben a világban milyen átjárások léteztek a különböző erkölcsi közösségek, illetve valamely erkölcsi közösség magja és széle között. A rendelkezésemre álló adatok azt sejtetik, hogy ilyenkor vag)' lassanként vagy meglehetősen hirtelen megváltozott egy bizonyos viselkedésminta és ezzel együtt az illető besorolása is. Egy egyszerű amszterdami emléké című könyvében Jan van Weggelaar nagyszerűen leírja, hog)' a harmincas években hogyan lett a családja szocialista. A szülői házban, a Jordaanban, sokat énekeltek és nemcsak a fürdőszobában. Többnyire azokat a dalokat, amelyeket a vasárnapi iskolában tanultak és mindannyian ismertek. Amikor öccse belépett az AJC nevű, szocialista ifjúsági szervezetbe, megtanította a családnak a szocialista dalokat, és idővel átalakult a repertoár. Végül lemondták a felekezeti Het

NieuwsvandeDAG című lapot és átváltottak a szocialista Het Volk című újságra. Amikor a vasárnapi iskolában elmesélte, bog)' belép az AJC-be, az a férfi, akiről visszaemlékezéseiben nagyon meleg hangon ír, csalódottnak és becsapottnak érezte magát, mert ez az ő értelmezésében az egyháztól való búcsút jelentette. Ilyen önálló döntésekte még számos egyéb példát is tudnék hozni. Eg)' gyerek, aki Amszterdam északi részén egy vallásilag teljesen passzív katolikus munkáscsaládból származott, a harmincas években elhatározta, hogy péntekenként nem eszik húst, noha az anyja az ételek elkészítésekor sohasem vette figyelembe a böjti tilalmat. A gyermek a nagynénje és a nagymamája hatására cselekedett így. Az ötvenes években az egyháznak kifejezetten aktív tagja lett, és a katolikus oktatásnak hála gyots karriert csinált. Egy másik adatközlő elmesélte, bog)' az apja közvetlen a háború után elvesztett egy fontos iratokkal teli tárcát. Egyik barátja chatte magával a templomba és azért imádkoztak, hogy a tolvajnak legyen lelkiismeretfurdalása. Amikor a tárcát egy ismeretlen hazajuttatta, a szülei hirtelen komolyan kezdték venni a katolikus vallást. Ez esetben nemigen beszélhetünk meg-