Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PETER VAN ROODEN: Vallás és szekularizáció Amszterdamban

rc, tehát leegyszerűsítés, ha a magyarázatot a város és a vidék vagy a modernizáció és a hagyomány ellentétében keressük. 1920-ban nem Amszterdam volt Hollandia legelvallástalanodottabb települése. Az elvallástalananodott települések listáján a város a tizenhatodik helyen állt. Az amszterdami városi statisztikai hivatal jelentése alapján Kruijt lebontotta városrészekre és városnegyedekre az 1920-as népszámlálás adatait, és megnézte, milyen viszonyban áll egymással az egyháztól való eltávolodás, a jólét és a választói magatartás. Az eredmény egyszerű volt és világos. Nagyon szoros kapcsolatot talált a szegénység, a vallástalanság és a választói magatattás között. A legszegényebb városnegyedek, a Keleti Szigetek, a Spaarndammer-, illetve a Staatslieclenbuurt, a Jordaan és a Nyugati Szigetek vallástalanság szempontjából az első, a második, a negyedik és a hatodik helyen álltak, és ez a minta a városnegyedeken belül is érvényesült. Kruijt is tisztában volt azzal, hogy ez kifejezetten új fejlemény, hisz 1900 táján a Jordaan még a város egyik legvallásosabb negyedének számított. Egyetlen olyan városnegyed volt, amely kilógott a sorból, a zsidó negyed, ahol a vallástalanság még a szegények között is elenyészően alacsony arányban voltjelen. A különállás a politikai viselkedésben is tetten érhető volt. A zsidónegyed a szociáldemokrácia bástyájának számított, ahol 1921-ben, az első olyan önkormányzati választáson, amelyen már a nők is részt vehettek, a szociáldemokraták a szavazatok majdnem 53 százalékát kapták. Tulajdonképp a zsidó negyed volt Amszterdam legkevésbé vallástalan része. Kruijt azonban világosan látta, még ha nem is mindiga legszerencsésebb fogalmakkal ragadta meg, hogy itt kivétellel van dolga. A közvetlen vallásos részvétel a zsidó negyedben is nagyon csekély volt, és lényegében a körülmetélésre, az egyházi temetésre és az egyházi házasságra korlátozódott. Annál erősebb volt viszont a vallási/etnikai azonosulás. Mint erkölcsi közösség, a maga értékeivel, szertartásaival és tilalmaival a szocializmus is egyfajta egyházat alkotott. Az Het Volk című újság 1924 május 2-ai számában olvasható a következő érdekes leírás arról, hogyan ünnepelték május elsejét: „Mindjárt nyolc óra. Alegszólal a síp, melyet nyomban mandolin, gitár, hegedű és furulya kíséretében énekszó követ. Gyönyörű lobogókkal és zenével a terem hátuljából előrevonulnak a színpadra az ifjúsági szervezetet képviselő fiúk és lányok. Büszkén zeng a fiatalok dala: »Ali vagyunk a proletariátus ifjú gárdája«. Minden ünneplő feláll, és amikor a fiúk és lányok alkotta színpompás csapat elfoglalja helyét a színpadon és lobogóit üdvözlésképp meghajtja a terem közönsége előtt, egy emberként énekli velük az Internacionálét."