Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PETER VAN ROODEN: Vallás és szekularizáció Amszterdamban

sen létre. Ö ezt a tanulságot vonta le a korábbi egyházszakadásból. Úgy vél­te, hogy akik a kiválás mellett döntöttek, „felismerték, hogy a régi egyház hatalmas szervezete, felhalmo­zott kincseinek, az Állam támogatásának, a hangadó osztály gyámolí­tásának köszönhetően, akkor is fölébük kerekedik, ha csupán a hit és a hitvallás minimumával rendelkezik és kiszív belőlük minden élet­erőt. A történelem eme tanulságát nem lehet félresöpörni. Ez ko­rántsem cáfolja, hogy létezhet szabad egyház, de arra figyelmeztet, hogy hazánkban szabad egyház csak akkor támadhat, ha születése előtt megszólal a lélekharang és tudtul adja, hogy a tömegegyház jobb létre szenderült." 1888-ban Kuyper kísérletet tett a liberális egyház megsemmisítésére. Próbálkozása sikertelennek bizonyult, de azért idéztem ilyen hosszan, mert világosan látta, mennyire modern saját mozgalma és az akkoriban éb­redező katolikus egyház. A két csoport nem valamiféle múltbeli maradvány, hanem új mozgalom volt, amely szembefordult a hagyományos egyházzal és a hagyományos elit ellenében a népre támaszkodott. A tájuk jellemző tekin­télyelvűség és kifejezetten modernistaellenes ideológia nem állt ellentét­ben az említett modem jelleggel: ezek épphogy az utóbbi alkotórészei vol­tak. Az emberek mozgósításához és irányításához szélsőséges nézeteket megfogalmazó ideológiára és erős belső szervezettségre volt szükség. Es még a vallásuk is „modern' 1 volt, így semmiképp sem beszélnék vallási újjá­éledésről. A katolikusok és a gereformeerd protestánsok olyasvalamit te­remtettek, ami korábban nem létezett, olyan vallást, amelyet elsősorban az emberek hordoztak. Abban a hervormd protestáns egyházban, amelyben Kuyper 1870-ben lelkészként szolgált, a vallást nem az emberek hordozták, hanem egy nemzeti nyilvánosság megtestesítette polgári-nemzeti kultúra. Ezért nem aggasztotta 1870-ben a hervormd egyházat a templomba járók alacsony száma. De mi volt a helyzet azokkal, akik eltávolodtak az egyházaktól és akik­nek száma 1879-től kezdődően rohamosan növekedett? A fentiek rájuk is ugyanúgy vonatkoztathatók. Az egyházaktól való eltávolodás is egy kollek­tívöntudat, mégpedig a szocializmus megnyilvánulása volt, és az ezt képvi­selő új csopott, akárcsak a katolikusok és az ortodox protestánsok, szembe­fordult a hagyományos elittel. Kruijt 1930-ban írott Az egyháztól való eltávolodás Hollandiában című disszertációjában, amely minden hiányosságá­val együtt is a valaha megjelent legjobb holland vallásszociológiai munka, ezt világosan be is mutatta. Az egyházaktól való eltávolodás hollandiai terje­dését leginkább a különböző színekben zajló politikai mozgósítás ösztönöz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom