Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PETER VAN ROODEN: Vallás és szekularizáció Amszterdamban

gereformeerd egyházban e célbői külön szervezet működött, mely 120 férfi tagból állt. Minden száz gyülekezeti tagta, tehát nagyjából ötven családra jutott eg>'. Minden kerületet tömbökre osztottak és minden tömbnek volt egy felelőse. Ezek a férfiak tartották nyilván és szedték be, néha negyedévente, de inkább havonta, illetve néhány gyülekezeti tagnál szinte fillérenként hetente a hozzájárulásokat. Mindez hatalmas szervezőmunkát igényelt. Ne felejtsük el, hogy azok, akiktől a hozzájárulásokat várták, nagyon mobilak voltak. Túl azon, hogy az amszterdami lakosság növekedése nagyrészt a bevándorláson alapult, a városon belül is gyakori volt a lakóhelyváltoztatás. A háború előtt Amszterdam teljes lakossága átlag három évente egyszer lakóhelyet változtatott. Tálcán kínálná magát az az értelmezés, hogy az áldozatvállalás az aktív részvétel jele, de én itt most épp az ellenkező következtetést kívánom levonni, mégpedig azt, hogy az áldozatkészség aktív részvéteké ösztönöz. Ez egyszerű lélektani mechanizmus. Hatékonyabb a pszichoterápia, ha fizetni kell érte. Azokat a szemináriumokat, ahol megdolgoztatják őket, a diákok többre tartják, nem azért mert jobbak, hanem mert az ember nehezen ismeri be, hog)' az, ami sok energiát követelt tőle, nem olyan jó és szép. Abraham Kuyper ezt pontosan tudta. Aleg akarta semmisíteni a hervormd egyházat, mert úgy látta, hogy az akadályozza leginkább azokat a társadalmi erőket, amelyek tehetnének azért, hogy a demokrácia korában fontos tényező legyen a vallás. Amikor Kuyper 1870 táján Amszterdamban a hervormd egyház lelkészeként tevékenykedett, csak mintegy 6-8 ezer hívő látogatta az istentiszteleteket (minden huszadik ember, a 130 ezres közösség 5 százaléka). A 30 ezer tagból évente csupán négyezren vettek úrvacsorát. Kuyper már akkor kiszámolta, potenciálisan milyen anyagi erővel rendelkezhetne a hervormd gyülekezet, ha akkora volna az adakozókedv, mint az 1834-ben kivált szakadár egyházban. Kiszámította, hog)' 27 helyett 300 lelkészt tarthatna el, a nag)' középkori hodályok helyett 250 új templomot építhetne, 72 iskolát alapíthatna. Kuyper kristálytisztán látta, hogy a hervormd egyház a hagyományos establishment egyháza, és „leginkább azokra az előkelő családokra támaszkodik, amelyek érdeklődést tanúsítanak az egyházi élet iránt, ugyanakkor kiskorúnak és beleszólásra alkalmatlannak nyilvánítja és háttérbe szorítja a kispolgárságot és az alsóbb néposztályokat". Kuyper azt hirdette, hogy annak az egyháznak, amely hatalmát a gyámkodásra, a kapcsolatrendszerre és a szegénygondozásra alapozza - a keresztyén diakónia azokban az években 41 ezer szegényt, az összes rászorult 75 százalékát gondozta - el kell tűnnie, mert akadályozza, hog)' új élet jöhes-