Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
PETER VAN ROODEN: Vallás és szekularizáció Amszterdamban
mindkét csoport enyhe növekedést produkált. Jól belegondolva, ezek a stabil százalékok ténylegesen hatalmas növekedést jelentettek, hisz az 1870 és 1950 közötti években a város lakosainak száma megháromszorozódott. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a hervormd protestánsok abszolút számokban 1950-ben nagyjából annyian voltak, mint 1870-ben. A hervormd egyház az egykori Köztársaságban államegyháznak számított, hisz az államtól támogatást és előjogokat kapott. A közéletben ez az egyház rendelkezett a legnagyobb súllyal és szorosan összefonódott a politikai elittel. Gazdag egyház volt, amely még a tizenkilencedik században is állami támogatást élvezett. Voltak ugyan némi pénzügyi gondjai, de ezek nem voltak súlyosak és viszonylag könnyen megoldotta őket. Bizonyítani nem tudom, de valószínűsítem, hogy a hervormd egyház Amszterdamban, de Hollandia egészében is az elmúlt kétszáz év során mindig épp annyi tevékenységet fejtett ki, amennyivel a Köztársaság korából örökölt egyházi apparátusát, a mintegy ezerötszáz lelkészt fenn tudta tartani. A katolikusok és a gereformeerd protestánsok viszont szinte a semmiből jöttek, és mindenről maguknak kellett gondoskodniuk. És ezt meg is tették. Az amszterdami katolikusok 1870 és 1954 között 32 új egyházközséget alapítottak és a lakosság növekedésével is bőven lépést tudtak tartani. Míg 1859-ben átlag 4700, 1899-ben már 8000 tagja volt egy egyházközségnek. Ekkor azonban zuhanásszerű csökkenés kezdődött, és az 1950-es években átlagosan már kevesebb mint 6000 főt számlált egy egyházközség. Ez ugyan a holland átlag több mint kétszerese volt, de az állam támogatását élvező katolikus országok nagyvárosaihoz képest nem számított magasnak. Brüsszelben az egy egyházközségtejutó hívek száma 15 ezerre nőtt. Bécsben a katolikus egyház jobb helyzetben volt, de a lakosság növekedésének ütemével ott sem tudott lépést tattani. Az egy egyházközségre jutó hívek száma bőven tízezer fölé emelkedett. A magukat ortodoxoknak is nevező gereformeerd protestánsokta, akik a tizenkilencedik században két nagyobb hullámban, 1834-ben, illetve Abraham Kuyper vezetésével 1888-ban a hervormd protestáns egyházból váltak ki, ugyanaz érvényes, mint a katolikusokra. Ok is építettek templomokat, képeztek lelkészeket és lépést tartottak az amszterdami lakosság növekedésével. Es mindezt a hívek adományaiból. Sajnos nem tudjuk, hogyan voltak erre képesek, milyen módon tudták biztosítani az egyszerű gereformeerd protestánsok és a katolikusok hozzájárulását. A harmincas években a 2 A Köztársaság a nyolcvanéves háború vége (1648) és a francia megszállás (1795) közötti időszakot jelenti (a fordító megjegyzése).