Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PETER VAN ROODEN: Vallás és szekularizáció Amszterdamban

zációtól nincs mir írni, hisz itt már nincs miről beszélni, illetve nincs mit vizsgálni, Amszterdamból ugyanis eltűntek az egyházak. Aha, aha, mondják a lányaim, ha valami olyasmit akarok elmagyarázni nekik, amit már amúgyis tudnak. Ez egy nagyváros, a modernitás egyik központja. A vallás pedig a múlt, a vidék, az olyan távoli, más kultúrák és országok sajátja, amelyek a múltban élnek és még nem kapaszkodtak fel a mi fejlettségi szintünkre. Richter Roegholt Amszterdam huszadik századi történetéről szóló és alapműnek számító kétkötetes könyvében egyetlen szót sem veszteget a vallásra és az a gyanúm, hogy ezt nem sok olvasó kéri rajta számon. Pedig szerintem ez nem helyénvaló. Ma este arról szeretném meggyőzni Önöket, hogy az elmúlt másfél évszázadban Amszterdamban egyforma veszteségeket szenvedett el a hit és a hitetlenség, és alapvetően téves a nagyvárosban megtestesülő modern világ és a vallás szembeállítása. Az itt vizsgált kérdést nemcsak történészként tartom fontosnak, hanem polgárként is - egyszerűen szeretném tudni, mi is történt valójában. A bevándorlókról napjainkban folytatott vitában - Hollandiában ma ez a legfontosabb politikai kérdés - újra és újra azt halljuk, hogy az iszlám nem modern vallás. Meggyőződésem, hogy aki így közelíti meg és így vizsgálja a problémát, teljesen tévúton jár. Hit és hitetlenség Amszterdamban 1870-1960 Hadd kezdjem számadatokkal! 1796 és 1960 között átlag tíz évente tartottak népszámlálást, és ennek során a vallásra is rákérdeztek. 1879-ig a vallás amszterdami helyzetét illetően szinte mindig ugyanazokat az etedménycket látjuk. Az amszterdami lakosság fele hervormd, azaz liberális protestáns, valamivel több mint egyötöde pedig katolikus volt. A tizenkilencedik század első nyolcvan évében csak a luteránusoknál következett be visszaesés, arányuk egyhatodról egykilencedre csökkent. Vallástalanok 1879-ben bukkantak fel először, ekkor fél százalékot tettek ki. Aztán már gyorsan nőtt a számuk. 1899-ben az amszterdami lakosság hat, 1909-ben 12, 1920-ban 21, 1930-ban 35, 1947-ben 45 százaléka vallotta magát vallástalannak. Ezután nagyon lelassult a növekedés, 1960-ban az arányuk negyvennyolc százalék volt. A vallástalanok növekedése szinte teljes egészében a hetvormd protestánsok és a luteránusok kárára történt, akiknek aránya az 1879-es 49, illetve 11 százalékról 17, illetve 2 százalékra csökkent. A vallástalanság rohamos növekedésének időszakában agereformeerdeknek nevezett szigorú kálvinisták és a katolikusok meg tudták őrizni lakosságon belüli számarányukat. Az előbbiek körülbelül 4, az utóbbiak 22-23 százalékot képviseltek. Sőt,