Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

olcsó lakást lebontották, illetve felújították. A lakásárak, különösen a belvárosban és környékén csillagászati magasságokba emelkedtek. Amszterdam nagy részén az átlag fiatal számára megfizethetetlen lett a lakás. Az adatokból az is kiderül, mi lett mindennek a következménye. 1995 óta szám szerint 21 százalékkal csökkent a fiatal import-amszterdamiak száma. Ebbe ugyanúgy benne van a leendő festőművész, mint az ápolónő, a rendőr, a költő és a tanár. Még ennél is nyugtalanítóbbak a kisgyermekekkel kapcsolatos statisztikák. A bevándorlók, a maguk módján, de mégiscsak tartják a városban a frontot. A holland gyermekek száma viszont évente tíz százalékkal csökken. Ez öt év alatt ötven százalék. Sok kisgyermekes holland szülő - eddig ők voltak a város tartópillérei - hátat fordít Amszterdamnak. A nyolcvanas évektől kezdve az újonnan jöttek második csoportja adta meg az alaphangot. A külföldi bevándorlók. A kilencvenes évek elején a statisztikusok arra számítottak, hogy 2010-ben a harminc év alatti amszterdamiak körülbelül fele a bevándorlók közül kerül ki. Ez a növekedés még a vártnál is metedekebbre sikerült. 1999-ben a bevándorlók száma 324 ezerre emelkedett, ami az összlakosság mintegy 45 százaléka. 2015-ben a prognózisok szerint ez az arány 52 százalék lesz, és onnantól kezdve a hollandok csupán a legnagyobb kisebbséget alkotják. Mint említettem, a város már többször is megélt efféle lakosságváltást, és egy ilyen nem feltétlen vezet katasztrófához. Bredero korában az őslakosok és az újonnan érkezettek közt az arányeltolódás még ennél is radikálisabb volt. A házassági nyilvántartásokból kiderül például, hogy az 1650 körül házasságot kötött párok csupán harmada született a városban. Tehát a vátos kétharmadát bevándotlók alkották. A Btedero által megtapasztalt bevándotlás és a most zajló között azonban lényeges különbségek vannak. A tizenhetedik században a jövevények beilleszkedése, hatalmas létszámuk ellenére, feltételezhetően zökkenőmentesen zajlott. Épp abban az időben honosodott meg Hollandiában az olyan, nag)' értékű exporttermékeket előállító ipar, mint a selyem, a könyv és a cukor. Ekkor alakult ki először a gazdag polgároknak egy olyan nagyobb csoportja, amely keresletet támasztott a luxuskivitelben készített kalapok, ruhák, tapéták, az aranyozás, a csipke, a brokát és a bútorok iránt. És épp a bevándorlók rendelkeztek az ezek elkészítéséhez szükséges szakértelemmel. Amszterdamban ily módon rendkívül tetmékeny kölcsönhatás keletkezett a bevándorlók és a helyi gazdaság, illetve kultúra között. Két nemzedéken belül a város egyfajta New Yorkká nőtte ki magát, igazi olvasztótégely lett, amely mágnesként vonzotta magához a város számára létfontosságú szakmák képviselőit. A Bredero írta Spanyol Braban/i című vígjáték minden lehetséges módon körüljárta a bevándorló fogalmát. Alégis vígjáték maradt.