Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

Itt most, négy évszázaddal később egészen más a helyzet. A bevándorlás a munkával kezdődik és azzal is végződik, de azok a csoportok, amelyek a hetvenes évektől kezdve a városba jöttek, a feladatok és a funkciók tekintetében korántsem voltak egyértelműek. Tekintélyes hányadot alkottak azok a suriname-iak és antillaiak, akik az egykori dél-németalföldiekhez hasonlóan a hazájukban uralkodó bizonytalan politikai és gazdasági helyzet miatt vettek vándorbotot a kezükbe. De egy teljesen más kultúrából érkeztek, ahol az életben mások a prioritások. Más az értéke például a munkának, a hatalomnak és a teljesítménykényszernek is. Arról nem is beszélve, mennyire másként kezelik a múltat, a jelent és a jövőt. Az új helyzetet tehát, hogy finoman fejezzem ki magam, mindkét félnek szoknia kellett. Egy másik csoportot alkottak a törökök és a marokkóiak, de ahogy ezt most leírom, azonnal helyesbíteném is kell. Az esetek többségében helyesebb, ha parasztokat mondunk, akik az Anatóliai-síkságtól, Törökország leginkább fundamentalista vidékéről érkeztek, amelyet talán a holland kálvinista ortodoxia fellegváraihoz, a Veluwéhez és Staphorsthoz lehetne hasonlítani, illetve a marokkói Atlasz-hegység középső és keleti részéből vándoroltak be. Mindkét terület kopár hegyvidék, ahol egy kemény, puszta létfenntattásra berendezkedett kultúra alakult ki, egy autonóm életstílus, eredendő bizalmatlanság az állammal szemben, ami a nálunk meghonosodott poldetkultúta éles ellentéte.

6 A hatvanas években a holland munkaerőtoborzó irodák a helyi hatóságok tanácsára települtek ide, anélkül, hogy végiggondolták volna, mik lehetnek a következmények. Az itteni falvakban tombolt a munkanélküliség, és ennek egyenes folyományaként itt volt a legnagyobb az elmaradottság. De a hollandokat csak és kizárólag az érdekelte, hogy sikerüljön összetoborozni, arra az egy-két évre, amíg szükség van rájuk, szívós munkásokat. Az tehát kezdettől fogva világos volt, hogy ezek a parasztok nem könnyen fognak beilleszkedni. Egyik fél sem vágyott a másikra. Kezdetben a bevándorlás, az integrációról nem is beszélve, nem is volt cél. Az első években mindenki azt hitte, hogy a bevándorlásnak egyfajta vetésforgószerű válfaja alakul majd ki. A török és a marokkói „vendégmunkások" idejönnek, majd szépen hazamennek, a családjaik pedig végig otthon maradnak. Szezonmunka volt ez, amihez ezek a kenyétkeresők, főként akik az Atlasz-hegységből érkeztek, már évtizedek óta hozzá voltak szokva. G A holland kultúra egyik sajátosságának tekintik a kompromisszumokat kereső, egyeztetésen alapuló együttműködési készséget, amelyet a víz elleni küzdelem kényszeréből szokás eredeztetni. A polderkultúra kifejezés erre utal (a fordító megjegyzése).