Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

zési forma és utcai rítus, amely a hatvanas és hetvenes években még dívott, ma már ritkaságszámba megy. Amikor az Ángyuk írtam, ezzel kapcsolatban, ki tudja, miért, még nem álltak rendelkezésre egyértelmű adatok. Ala már igen. A statisztikákból kitűnik- hadd fejezzem ki ezúton is hálámat az Amszterdami Demográfiai Századkönyv összeállítóinak-, hogy 1960 és 1980 között szép csendben lezajlott egy teljes népvándorlás, akkora ide-odaáramlással, amilyenre soha azelőtt nem volt példa. „Aliközben a különböző akciók résztvevőinek többsége azokban az években a házak, az utcák vagy legfeljebb egy épülettömb sorsáért aggódott és küzdött, az igazi forradalom a lakossági nyilvántartás kartotékaiban zajlott", írta találóan Frans Heddema, a városújságíró tökéletes megtestesítője. 1959 és 1980 között összesen körülbelül 900 ezer ember hagyta el a várost. Százezrek érkeztek, de a lakosság száma így is szinte egynegyedével, a hatvanas évek eleji majdnem kilencszázezerről a nyolcvanas évek elejére kevesebb mint 700 ezetre csökkent. A becslések szerint körülbelül 130 ezer amszterdami költözött az úgynevezett átirányítási program keretében a környező kisvárosokba, Purmerendbe, Hoofddorpba, Hoornba, Lelystadba és Almerebe. További 160 ezren pedig a tartomány egyéb településein ketestek maguknak lakóhelyet. Az új Amszterdam főleg fiatalokból állt. A városban már hosszú évtizedek óta két egyetem és számos egyéb iskola működött, de az 1963-as városképre ezek még nem voltak meghatározó hatással. Ed van der Elskens 1963-ban, noha fiatal volt és igencsak vad, az amsztetdamiak többségéhez hasonlóan, annak rendje-módja szerint, a szüleivel lakott. Ez a minta egy nemzedék alatt gyökeresen megváltozott. Az új ösztöndíjrendszer széles tömegek számára tette elérhetővé a legkülönfélébb tanulási lehetőségeket, ráadásul újabb és újabb oktatási intézmények kezdték meg működésüket. A statisztikákból kiderül, hogy mindez Amszterdamra nézve milyen következményekkel járt: feltűnően sok tizenöt és huszonöt év közötti fiatal érkezett a városba, és ez a csoport a lakossági statisztikákban igen széles szeletként jelenik meg. Aztán, amikor húszaséveik végén, harmincas éveik elején sikerült megalapozniuk magukat, ismét elköltöztek. Ez nem jelentett problémát, hisz ilyen polgárokat a város folyamatosan „produkált". A hatvanas évektől kezdődően Amsztetdam egyre inkább olyan gyárra hasonlított, amely középosztálybelieket termel. Valódi diákváros lett, és a sajátos ifjúsági kultúra mind az utcán, mind a politikában új hangon szólalt meg. A nyolcvanas években aztán ismét hanyatlásnak indult ez a fajta ifjúsági mozgalom. A kegyelemdöfést a kilencvenes években kapta. A korábban emlegetett „rojtot", a város szélén lévő rengeteg kiadó szobát, tetőteret és