Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: A morális pánik

megfelelően változott. Avart menekültek megérkeztek, ahogy az illegális bevándorlók és a sok ezernyi jugoszláv, orosz és román is. Az autochton és az allochton kultúrák közötti párbeszéd továbbra is rendkívül akadozottan folyik. Csökkent az emberek biztonságétzete. Az ún. „kitalált szegények" egyre nagyobb szerephez jutnak a nyilvános vitákban. A Scheldestraat szinte már csak róluk szól. Az a politikai váltás, amelynek előszele már 1992-ben is megcsapott bennünket, annak rendje és módja szerint be is következett. Egyvalami változatlan maradt, Amszterdam még mindig átmeneti fázisban van és rendkívül mélyreható átalakuláson megy keresztül. A város történelmében volt-e már máskor is példa ilyenfajta társadalmi forradalomra? Persze hogy volt. Amikor Gerbrand Adriaenszoon Bredero, költő és vígjátékíró (1585-1618) abban a városnegyedben sétált, amelyben Ed van der Elskens, a várost épp bevándorlók tízezrei özönlötték el, gelderlandi, brabanti, németországi idénymunkások, spanyol és portugál zsidók, Dél-Németalföldről érkezett menekültek. A város lélekszáma hihetetlenül gyors tempóban változott. 1620 körül Amszterdamban háromszor annyian laktak, mint negyven évvel azelőtt, és egy nemzedékkel később, 1660 táján a lakosság lélekszáma újból megduplázódott: immár mintegy kétszázezer ember lakta a várost. Körülbelül száz évvel ezelőtt hasonló bevándorlási hullám indult el. Ezúttal főként a falvakból jöttek a városba. 1875 és 1900 között háromszázezerről ötszázezerre nőtt Amszterdam lakosainak száma. Egymás után bújtak ki a földből az újabb és újabb lakónegyedek, villamosvonalakat fektettek le, áttűnésekkel új utcákat alakítottak ki, olyan monumentális épületeket emeltek, mint a Rijksmuseum és a Központi Pályaudvar. Néhány évtized alatt Amszterdam vizivárosból szárazföldi várossá alakult át. Az Amszterdam angyalai a huszadik század végén, a harmadik nagy átalakulás idején írtam. Lassan az a kérdés, valóban csak váltásról van-e szó, amikor az egyik csatornából egy másikba zsilipelünk át. Jobb hasonlatnak tűnik, ha azt mondjuk, hogy itt most egyfolytában vadvizeken hajózunk. Az utazás évtizedek óta tart, és nemigen látszik, hol kötünk majd ki. Kezdjük azzal, ami Ed van der Elskens filmjéhez képest a legszembetűnőbb! Eltűnt a főszereplők nagy része. A Jordaan, Kattenburg, a Nieuvvmarkt őslakosai, azok a fejek, azok a kezek, azok a testek. Piet bácsi, Nel néni meg a gyerekeik tényleg eltűntek. Itt-ott még találkozni hamisítatlan amszterdami szívélyességgel és humorral, de számos olyan érintke5 A kifejezés az amerikai szociológiai irodalomból származik {inventedpoor), és azokra utal (fekete munkások, csövesek, segélyekből élők, drogosok, stb.), akikbe a tehetős középosztály belevetíti a saját félelmeit, illetve rémképeit (a fordító megjegyzése).