Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MARGALITH KLEIJWEGT: Láthatatlan szülők

jebb havonta egyszer. Az évek során megszokta, hogy magának kell magáról gondoskodnia. Jóvágású sötétbőrű fiú, a haja alaposan be van zselézve. Imádkozik-e naponta ötször, vagy a sok teendő miatt ez a kötelesség némiképp hátrébb szotul? Furcsállja a kérdést. Persze hogy ötször imádkozik: „A hit számomra minden." Deniz jön be a szobába, ahová vacsora után beültünk Zekivel. A szociáldemokrata párt helyi szervezetének gyűlésére megy, mondja visszafogott büszkeséggel. Nem olyan rég belépett a pártba. Benyit az afgán testvérpár, szeretnének kérdezni valamit. „Emre", szól oda Zeki, „meséld csak el, hány diplomád van!" Amikor Emre egy kicsit tanácstalanul áll és hallgat, Zeki büszkén így szól: „Autóoktató. Elsősegélynyújtásból is van diplomája! Bizony, Emre nagyon intelligens!" Kicsivel később a kultúrák különbségeiről beszélgetünk. A holland férfiak és nők egyenesen egymás szemébe néznek, ami a mohamedán kultúrában kifejezetten udvariatlanság. „Amikor az ember elbeszélgetésre megy, mi az elvárás", kérdi Emre. „Nézz a másik szemébe, vagy éppenhogy ne?" Számukra az udvariasság távolságtartást jelent. Ezért sütik le a szemüket, amikor felvételi elbeszélgetésen vesznek részt. Odakinn közben besötétedett. Zeki azt mondja, hogy számáfa nagyon más az a világ, amelyben én élek. Aliben látja a legnagyobb különbséget? „Ti annyira szabadok vagytok", mondja Zeki. Alilyen szempontból? „Másképp viselkedtek." Vétkezünk? „Néha, amikor alkoholt isztok és kábítószert használtok." A hitetlenség mindig rossz? „Igen, természetesen mindig." Zeki nemrég házasodott. Miért Törökországból hozott feleséget magának? „A mi kultúránkban ezt így illik. Nálunk a családból házasodnak."