Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JACO DAGEVOS - AREND ODÉ: Kisebbségek Amszterdamban

hangsúlyozni, hogy a képzettségi szintnek az integráció mindkét fajtája szempontjából rendkívüli jelentősége van. A magasabb képzettségi szint nemcsak a munkaerőpiaci esélyeket növeli, de igen gyakran azzal is jár, hogy vegyesebb lesz a baráti kör. A társadalmi felemelkedés és a társadalmi integráció kéz a kézben jár, és az oktatás mindkét szempontból meghatározó tényező. Fontos a nemzedék, de mégfontosabb, hogy mikor és milyen céllal történt a bevándorlás A kisebbségek integrációjával kapcsolatos nézetek többsége magától értetődőnek tartja, hogy az integráció végső fokon csupán idő kérdése. Abból indul ugyanis ki, hogy a második és a harmadik nemzedék színrelépésével eltűnik a kezdeti szociálgazdasági hátrány, és egyre sűrűbb lesz a befogadó társadalom tagjaival folytatott érintkezés. A klasszikus asszimilációs elméletekben, melyeknek ősformái a múlt század első felében fogalmazódtak meg (Park, 1928, Stonequist, 1937, Child, 1943), ez a lehetőség kiemelt hangsúlyt kap. Az efféle elméletek a bevándorlók integrációjának szakaszos voltát hangsúlyozzák. A bevándorlók első nemzedékét többnyire az jellemzi, hogy alacsony szociálgazdasági pozícióval rendelkezik és elsősorban saját csoportjához kötődik. Utódaiknál jelentőségüket vesztik a saját csoporthoz való társadalmi és kulturális kötődések, és a befogadó társadalomhoz való fokozott igazodás felfelé irányuló társadalmi mobilitást eredményez. Bár az elmúlt években egyre többen bírálják ezt az elméletet, amikor a kapcsolatminta elmozdulásait vizsgáljuk, elfogadható kiindulópontnak tekintjük, hogy az integtáció egymást követő szakaszokban zajlik. Az első nemzedéken belül további négy kategóriát különböztethetünk meg. A köztes nemzedékbe azok tartoznak, akik a hatodik és a tizennyolcadik életévük között, a családegyesítés keretében érkeztek Hollandiába. A házassági bevándorlók közé azokat soroljuk, akik egy második vagy köztes generációs utóddal kötöttek házasságot. A többi kategória önmagáért beszél. Kiegészítésül legfeljebb annyi, hogy a második nemzedék olyanokból áll, akik Hollandiában születtek vagy hatodik életévük előtt érkeztek. Ezt a fajta bevándorlótipológiát Tessertől kölcsönöztük (1999). Úgy tűnik, hogy a második nemzedéknek van a leggyakrabban vegyes baráti és ismeretségi köre. Ami feltűnő, hogy a törökök második nemzedékénél ez még gyakoribb, mint a suriname-iak második nemzedékénél. Az első nemzedékhez képest a második nemzedékhez tartozó török amszterdamiak gyorsabb átalakuláson mentek keresztül. Az Amszterdamban élő marok-