Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JAN RATH: Hogyan zajlik az etnikai székfoglalósdi Mokumban?

a piacról a zsidó fagyiárusokat, az utóbbi időben pedig az egyiptomi shoarmaárusok kerekedtek az izraeliek fölébe, míg a korábban zsidó szegmensnek számító konfekcióiparban a törökök vetették meg a lábukat. A gazdaság kevésbé becsületes szektoraiban is találunk példát etnikai átöröklésre. így szorították ki például a marokkói kannabiskereskedők a holland drogbárók egy részét a piacról (Bovenkerk és Fijnaut 1996:129). Ezek az esetek azonban korántsem bizonyítják, hogy a bevándorló vállalkozók megtelepedése valóban a Wald inger-féle etnikai székfoglaló játék szabályait követi. Ma ugyanis közelebbről megvizsgáljuk ezeket az eseteket, kiderül, hogy a dolog jóval komplikáltabb. Vegyük például az olasz fagylaltkészítőket (Bovenkerk, Eijken és Bovenkerk-Teerink 1984)! A fiatal emigtánsok kiváló gyümölcsfagyikat készítettek, és ezek meglepően kedveltek lettek a vásárlók, különösen a nők körében. Népszerű termékükre építve és jól működő hálózatuk segítségével saját szegmenst alakítottak ki. Noha az olaszok még mindig markánsan képviseltetik magukat a fagylaltpiacon, szegmensük folytonossága igencsak veszélyben forog. A második és a későbbi nemzedékek ugyanis nem igazán éreznek kedvet a gelateri készítéshez és ahhoz, hogy átvegyék szüleiktől a boltot. Inkább más szektorokban próbálkoznak. Közösségalkotásról szinte már nem is beszélhetünk. Ebből következőleg az etnikai hálózatok szerepe is lecsökkent. Ráadásul a minőségi fagylaltok készítése és árusítása területén olyan konkurensekkel találták magukat szembe, mint a (nemzetközi szinten működő) Häagen Dazs gyár vagy az Unilever konszern. A hatvanas években az olasz vendégmunkások még tömegével dolgoztak fagyiárusként. Egy időben akkora volt a roham, hogy a város szabályozta az ágazatot, és törvényileg szabott határt a fagylaltgyártó és -árusító vállalkozások növekedésének. A fagyiárusok többsége már nem is gondol arra, hogy önállósuljon - már csak azért sem, mert manapság egy fagyikészítő vállalkozás szabályok tömkelegének kell eleget tegyen - és munkáját egyfajta mellékállásnak tekinti. Nézzük meg a török konfekciókészítőket (Raes 1996; Rath 1995)! Amikor az újjáépítés éveiben a konfekcióipar új életre kelt, abban több zsidó vállalkozó is aktív szerepet játszott, de a zsidó szegmenst már nem tudták feltámasztani. A zsidó vállalkozók már nem támaszkodhattak a műhelyekben dolgozó zsidó vatrónőkre, és helyükre a holland szabadpiacról verbuváltak új munkaerőt maguknak. A hatvanas évek folyamán a nemzetközi konkurencia tönkretette ezt a szektort. Egymás után zártak be az üzemek, vagy a ruhák összeállítását olyan országokba költöztették át, ahol alacsonyak voltak a bérek. Néhány török munkás, aki korábban zsidó műhelyekben tanulta ki a szakmát, egy adott pillanatban elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy saját üzemet alapítson. Ezek a vállalkozók csak akkor tudták megszi-