Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JAN RATH: Hogyan zajlik az etnikai székfoglalósdi Mokumban?

niak, és a snackbárokra, shoarmasátrakra, pénzváltásra és telefonkereskedelemre szakosodott egyiptomiak alkotnak még jelentősebb koncentrációt. Ebből az áttekintésből egyúttal az is kiderül, hogy bizonyos szegmensek teljesen, vagy majdnem teljesen eltűntek. Néhány esetben ennek az volt az oka, hogy az adott termékre mutatkozó egyre kisebb kereslet miatt a foglalkozás vagy az ágazat egyszerűen eltűnt. Gondoljunk például a szalmakalapkészítőkre. Más esetekben az történt, hogy a tevékenység máshová tette át székhelyét. így például a gyémántipar, az egyik legjellegzetesebb zsidó szegmens, szinte teljesen eltűnt a városból. Tegyük hozzá, hogy ezek a vállalkozások már a második világháború előtt Antwerpenbe vagy más városokba költöztek. A pékszakma, amely a tizenkilencedik században még a német származású bevándorlók szegmensének számított (Schrover 1996:103), természetesen még ma is létezik, de napjainkban már erősen ipari jellegűvé vált és nem egyetlen bevándorló csoport uralja. Amszterdamban minden hatodik pék tötök, de apró üzemeik a piac egészen kis szeletkéjét képezik (Kloosterman és mások 1997:74-80). A piaci kereskedésben, amely egykor a zsidó vállalkozók fenségterülete volt, nem alakult ki bevándorlócsoport uralta szegmens. A ma működő szigorú rendszer, amelyben a standokat regiszttációs alapon osztják, kifejezetten nem kedvez a bevándorlóknak (Kupers 1995; vö. Kehla, Engbersen és Snel 1997; 54-55). Végül feltűnő, hogy a bevándorlók, a háború előtti zsidó rongykereskedőkkel és kínai pindaárusokkal ellentétben (van Heek 1936), nem vagy csak alig vesznek részt a házalókereskedelemben. A ritka kivételek közé tartoznak a vietnámi lumpiaárusok, az olasz fagyisok, az equadori utcai zenészek vagy az (illegális) hindu rózsaárusok, ami viszont nem feltétlenjelenti azt, hogy saját szegmenst alkotnak. Az utcai árusok számának drasztikus csökkenése azzal függ össze, hogy időközben alaposan megszigorították a mozgóárusítással kapcsolatos szabályokat, illetve megváltoztak a fogyasztói szokások, de azzal is, hogy ma már nem kényszerülnek az emberek arra, hogy néhány filléres haszon reményében házról-házra járjanak. A mai gondoskodó állam garantálja a létbiztonságot, hisz minden legális lakcímmel rendelkező polgár segély- vagy egyéb formában jövedelemre jogosult (ami persze nem jelenti azt, hogy az embereknek soha nincsenek anyagi gondjaik). Etnikai átöröklés Amennyiben ma is léteznek bevándorlók által létrehozott szegmensek, akkor azok mennyiben részei a Waldinger által feltételezett történelmi láncolatnak? Nos, a két világháború között az olasz fagylaltkészítők kiszorították