Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MICHIEL WAGENAAR: A polgári öntudattól a tömegtársadalom felé

előkelőnek számító ingatlanokat a nyomornegyedek tulajdonosai kaparintották meg, hogy bérbe adják a városba özönlő bevándorlóknak és a többi létminimumon tengődő nyomorultnak. Korántsem volt kivétel, hogy egyetlen szobában egy egész család lakott. Első látásra Amszterdam teljesen más képet mutatott. Míg a londoni gazdaság dinamikusan fejlődött, az amszterdami még csak akkor kezdett kikecmeregni az évtizedeken át tartó pangásból, illetve válságból. De nyomornegyedek azért már így is voltak. A munkásosztály lakta lyukak és udvari lakások, melyek akkor épültek, amikor Amszterdam még Európa legvirágzóbb és legnagyobb városai közé tartozott (1750-ben lélekszámát tekintve London, Párizs és Nápoly mögött a negyedik helyen állt), ekkorra már siralmas állapotba kerültek. Ha a tulajdonos végképp nem talált bérlőt, sorsára hagyta vagy lebontotta az ingatlant, hogy ne kelljen vagyonadót fizetnie utána. A város számtalan hídja és rakpartja omladozott, illetve javításra szorult. A csatornák pangó szennyvízelvezetőkre redukálódtak, és különösen a nyári hónapokban szinte elviselhetetlen bűzt árasztottak. A gazdasági haladásnak alig voltak jelei. A külföldiek hiába keresték a modern ipar jelenlétéről tanúskodó füstölgő kéményeket, és alaposan meglepődtek, amikor helyettük az amszterdami városi sáncokon letűnt korokat idéző szélmalmok tucatjait látták. Az 1860-as években sokan reménykedtek abban, hogy Amszterdam felébred több mint száz éve tartó csipkerózsika álmából. A közeli Brüsszel megmutatta, hogyan lehet egy ősrégi városközpontból egyfajta petit Paris-t csinálni. De az európai kontinensen nemigen akadt még egy nemzet, amely annyira elkötelezte volna magát a laissez-faire liberalizmus mellett, mint a holland. Vajon Amszterdam is a londonihoz hasonló akadályokkal találta magát szembe, amikor szeretett volna városi reformokat végrehajtani? Útkeresések egy reprezentatív főváros irányába A Párizs kínálta meggyőző mintán kívül voltak egyéb tényezők is, melyek arra ösztönözték a várost, hogy -à grands travaux irányába keresse a kiutat. Az amszterdami belvárosban egyre több gondot okozott a növekvő forgalom. A kortársak attól féltek, hogy a Központi Pályaudvar megnyitásával a helyzet még tovább romlik. Mivel az a városmag határán feküdt, szinte vonzotta magához az irodákat, a bankokat és a biztosító társaságokat. A szállodák, az éttermek és az áruházak versengtek a pályaudvar közelében lévő telkekért és épületekért, mert abban bíztak, hogy ugrásszerűen nőni fog a városba lá-