Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
A félmúlt és a féljelen határán
a Ruszwurm cukrászda melletti sikátorból nyílik lefele egy kürtő, amely a várbarlangba torkollik. Erről azt beszélik, hogy ha valaki a barlangban a feleségével a lyuk alá áll, megtudhatja, hányszor csalta meg az asszony. Annyiszor ugyanis, ahány hang a kürtőből jön. Képzeljük csak el, mi történik, ha odafönt éppen egy turistacsoport trappol át a sikátoron... Nem adnak tüzet Végül pedig az egészen modern babonákról, a sportpályákhoz kapcsolódó hiedelmek közül említek néhány érdekeset. Voigt Vilmos néprajzkutató hívta fel a figyelmet arra, hogy a sportpályáknak is van úgymond „szerencsés" és „szerencsétlen" oldaluk. Telefonáltam néhány nagy NB l-es futballklubhoz, ahol nem egészen így fogalmaztak ugyan, de voltaképpen megetősítettéka tanár úr állítását. A Ferencváros például, ha otthon játszik, szívesebben támad az óra alatti kapu ellen (már csak azért is, mert emögött helyezkedik el a híres B-közép). Az MTK otthon állítólag a maratoni kapu felé eső futballkapuba túg könnyebben gólt. Az ÚTE saját pályáján a Megyeri úti kaput ostromolja szívesebben. Ugyanígy megvannak a saját babonái a lóversenypályának is: ott például nem adnak tüzet egymásnak a nézők, sőt pénzt sem, nehogy azzal együtt a szerencséjükön is túladjanak. Az itt felsorolt babonák mind arról tanúskodnak, hogy létezik egy furcsa, titkos viszony a város és lakói között. Idegen ezt nem is nagyon ismerheti. Ebben a dimenzióban a szobor nem csupán szobor, és a kő nem csupán kő. Es ez a dimenzió igazából megmagyarázhatatlan, hiszen tudjuk jól, hogy „nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható". 1997. július 30. Csordás Lajos Városképeket rejtő hagyatékok „Mallarmé, a legmódszeresebb elméjű XIX. századi esztéta azt mondta: a világon minden avégből létezik, hogy könyv váljék belőle. Ma minden avégből létezik, hogy fénykép váljék belőle" - jegyezte meg egykor Susan Sontag. 1958 óta gyűlnek a város életével kapcsolatos képek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteményében. Tíz éve, amikor Sándor Tibor, a gyűjtemény vezetője a fotótátban kezdett dolgozni, az ötvenes évek képei már „megöregedtek", de úgy érezte, a
