Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

- Pedig nem is akartam soha. Miután leszereltem, egy szállítóvállalathoz ketültem. Friss volt a jogosítványom, azt sem tudtam, hogy kell a Csepel motorját beindítani. Soha nem felejtem el az első napot: a Maglódi úti sörgyárba küldtek, be akartam tolatni az udvarra, de nem találtam a rükvercet. Másfél órát álltam az úton, míg arra jött egy kolléga, és megmutatta. - Ahhoz képest szépen belejött. - Igyekeztem. Pár év múlva már személyautót vezettem az MTI-nél, majd szóltak a haverok, hogy menjek át a Volán-taxihoz. Ez akkoriban óriási bulinak számított, simán megkerestük az átlagfizetés két-háromszorosát. Emlékszem, 1982. október 12-én kezdtem. - Kit vitt: először? - Azt nem tudom, de valami mégis megmaradt bennem arról a napról. Délután Cinkotán beszáll hozzám egy férfi, és mondja, hogy Csinszka utca 30. Kérem, hogy segítsen, ő magyatázza az utat, aztán amikor megérkezünk, kifizet, kiszáll, én pedig bezárom az ajtót, és odalépek mögé. Baj van? - kérdezi. Nem, mondom, csak meginnék már egy kávét. A bátyám háza előtt álltunk, az utcát kotábban Adynak hívták, ezért nem ugrott be a cím. - Milyen volt akkor Budapesten közlekedni? - Mit mondjak erre? Evekig kellett egy nyomorult Ladáta várni, úgyhogy képzelheti. Alig volt forgalom. Ha a válogatott meccset játszott vagy a Columbo ment a tévében, még rendőrt sem lehetett nagyon látni, nemhogy embeteket. Volt kora reggel 7-9 között meg délután 4-6 között egy csúcs, azzal vége. - Fiát ez már a múlté. -A baj inkább az, hogy a régi nyugalom is eltűnt. A sofőrök mostanában agresszívabbak, mindenki ideges. Nagyot változott a világ. Ha egy egyirányú utcában péntek éjjel nyolcvannal jön velem szembe egy Cherokee Jeep, már meg sem lepődöm, csak megállapítom, hog)' na, még eg)' gyerek be van lőve. - Azért volt elég ideje hozzászokni a veszélyhez, hisz tizenöt éve jár az éjszakában. -Ne beszéljen hülyeségeket! Éjjel semmivel nem veszélyesebb taxizni, mint nappal, csak tudni kell, hol a határ. Ida mondjuk a VIII. kerületben éjfél után cg)' háthoz rendelnek, biztos, hogy nem megyek oda. A múltkor beszáll valaki mellém a Horváth Mihály téren, és kérdezi: testvérem, mennyiért vinnél el Nyíregyházára? Mondom neki, ötvenért, mire bólint. Hát annak a fuvarnak az ára harmincezer lenne, és ha ő beleegyezik, akkor tuti, hogy nem akar fizetni a végén. - Szóval soha nem volt kellemetlensége? - Csak egyszer. Nyolcvannégyben egy lengyelt vittem az Oktogonhoz. Ül mögöttem, mutatja nekem az óráját, meg hogy nőt akar. Komám, ezért