Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos

két pofont nem kapsz, nemhogy kurvát, gondolom, és rázom a fejem. Erre elkapja a torkomat. Épp a Blaha Lujza térnél jártunk, ott állt két rendőr, én pedig odakanyarodom melléjük. Azok a rendőrök aztán kirángatták a lengyelt, és úgy megverték, hogy a végén már én kértem őket, hagyják abba. - Mikor volt a legjobb taxizni? - Mindent egybevetve? A nyolcvanas évek elején. Az EMKE-droszton például hétköznap délután néha negyvenen vártak egy kocsita. Egyszer leparkoltam két teherautó közé, hogy nyugodtan megehessem a szendvicsemet. Beszáll mögém egy ember, mire szólok neki, hogy ebédelek. Nem baj, mondja, megvárom. Hát ezek mentek akkoriban. Persze nem is volt más autó az utcákon, csak a Voláné meg a Főtaxié. - Ma viszont hatezren szállítják Budapesten az utasokat. -Téved: ennyien váltották ki a fővárosban a vállalkozói engedélyt, de több mint tízezren vagyunk a placcon. Tudok sofőrökről, akik Abonyból, Domonyból, Veresegyházról járnak be taxizni. - Nem baj, mert lenyomják a tarifát. -Megint téved. Rengeteg botcsinálta taxis van közöttünk, aki csak kínjában ült autóba. Ezek az emberek nem ismerik Budapestet, csak közvetlen környezetükben igazodnak el biztonsággal. A fuvar után ezért rögtön visszatérnek a lakőhelyükte, és megint ott próbálnak utast fogni. Az ilyen kályhataxisok épp az üresjáratok költségei miatt emelik az áraikat. - De legalább nem csalnak. - Ez nehéz kérdés. A Budapest Taxinál az etikai bizottságot vezetem, a nem szervezetten működő, mezítlábas taxisokat viszont nem ellenőrzi senki. Persze mi is megcsináltuk annak idején a ravaszságot. Meséljek? - Még baja lenne belőle. Inkább azt mondja el, melyik volt a legfurcsább fuvarja. - Beül mellém Mátyásföldön egy nő meg két férfi, és elvitették magukat Tihanyba. Felmentünk az apátság mellett egy étterembe, ittunk egy kávét, aztán visszajöttünk. A jugoszláv háború idején meg a Nap-hegyre hívtak egy lakáshoz. Kijön a figura, ad nekem egy borítékot, hogy vigyem azt a határra, valahová Rédics mellé. Kiderült, hogy egy külföldi hírügynökség két tudósítónője Budapesten hagyta az útlevelét. Lemegyek, hát látom, hogy bent ülnek a nők az őrsön, és épp makarónit főznek a határőröknek, akik ultizni tanítják őket. Egyébként kétszáz dollárt kaptam a fuvarért. -Az már szép. -Akkor ezt hallgassa meg: vagy hatom éve beszáll mellém néhány olasz az Astoriánál. Az Erzsébet térre mentek, az óra kétszázharminc forintot mutatott, mite az egyikük odaad nekem huszonháromezret. Mutogatom neki, hogy ez sok, mire rátesz még kétezret, megveregeti a vállamat, és kiszáll.