Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
Koszos, büdös, de szeretni kell
tározó történéseiként emlegetnek majd. Egyáltalán: ön szerint mit kellene megörökíteni az utódok számára? - Hát nem az Országház előtt, a korona megtekintéséért kígyózó hű polgárokat, vagyis nem a hetvenes-nyolcvanas évek hamis képi világát kellene utánozni. De nem szeretem azt sem, ha másról sem szól a tudósítás, csak arról, mennyire lepattant, leszakadt Budapest. Lírai realizmusban kellene fotografálni ezt a várost, amely nem tagadja el a málló vakolatot sem, de megmutatja, hogy van azért itt egy tündéri élet. A kedvenc fotósorozataim is ilyen szellemiségűek. Az egyiket Kerekes Gábor csinálta, egészen új technikával a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig. Érzéketlen, nyomdai filmen, szinte csak fekete és fehér foltokban örökítette meg azokat a városrészleteket, budapesti élethelyzeteket, amelyek nagyon szélsőségesen gyönyörűek vagy nagyon csúnyák voltak. Ez az a sorozat, amelyet szerintem feltétlenül figyelembe kellene vennie annak, aki Budapestkönyvet szeretne összeállítani. A másikat a kilencvenes évek fordulóján Bozsó András készítette, ő camera obscurával csúsztatott össze egy, a fényképezőgépe előtt, terepasztalon berendezett makett-teret a mögötte látható épületekkel. Egyébként felfedeznivaló mindig akad Budapesten. Szerintem az jár jól, aki fölülről nézi, vagy felemelt fejjel sétál az utcákon, és így a házak magasabban lévő szépségeit is megpillantja. Legfeljebb azt hiszik, hogy nagyképű vagy turista, és akkor mi van. 2000. június 13. Trencsényi Zoltán Szemtelen útikönyv Budapestről Bánt, hogy szép lassan sok minden eltűnik körülöttünk, mondja Török Andreis Ne csodálkozzunk, ha legközelebb egy rövidnadrágos, szeplős ír turista a következő szavakkal lép hozzánk: „Budapest rengeteget fejlődött, mióta itt jártam." A megjegyzés ugyanis egyike annak a tizenkét közhelynek, mely a Budapest: A Critical Guide címmel megjelent kalauz szerint boldoggá tesz minket, magyarokat. A szándékoltan szubjektív kiadvány szerzője, Török András művelődéstörténész, egykori helyettes államtitkár úgy véli, tíz éve írt könyvének akár a következő alcímet is adhatta volna: hogyan legyünk köny- nyen, gyorsan bennfentesek a fővárosban?
