Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

volt, hogy magam is a Fiatal Művészek Klubjába jártam, ha értelmes szóra vágytam, ugyanakkor hivatalnokként a politikával kellett alkudoznom. Amúgy pedig úgynevezett instruktorként, a műsorok engedélyezésén kívül az volt a feladatom, hog)' ha néhány fiatal művész berúgott és hangoskodott, tizenhat napon belül válaszoljak a közelben lakók feljelentéseire. - I logy került kapcsolatba a fotózással? - Bár erről a témáról írtam a szakdolgozatomat, valójában egyéves hivatalnoki időszakom alatt szerettem bele. Egy fényképezőgéppel végigjártam a VI. kerületet, lépcsőházakat, díszkutakat, Róth Miksás üvegablakokat örökítettem meg. Mindez hetvenkilenc környékén volt, akkor jöttem ide, a ma már Mai Manó Házként ismert épületbe először. A szerelem tovább erősödött, amikora Gödöllői Művelődési Ház igazgatóhelyettese lettem, és nagyon jó kiállításokat szerveztünk ott, illetve amikor a Színháztörténeti Intézet fotógyűjteményét rendezgettem négy-öt évig. - Azt mondják, ha a fotográfiáról van szó), akkor önnél megszállottabb gyűjtő, rendszerező, kiállításszervező nincs. - A fényképezés csodálatos dolog. Miközben az idő pillanatnyi megállás nélkül múlik, a fotó ebből pici szeleteket csippent ki, és ha egy korból elég sok fényképet gyűjt össze valaki, akkor azokat egymás mellé állítva ki tud rakni egy, igaz esetleges, másik valós időt is. Húsz év alatt összegyűjtöttem nyolcvan-százezer fényképet, és arra gondoltam, kellene nyitni egy magánmúzeumot. Ekkorra a Magyar Fotóművészek Szövetségében is megérett a helyzet, hogy a hetvenezres gyűjteményükből igazi fotómúzeumot indíthassunk el. Erre Kecskeméten adódott lehetőség abban a zsinagógában, amely korábban volt „Ét- és Táncterem a Pistához", volt postakocsilóváltó-állomás. - Később elkezdte szervezni ezt a fotográfiai központot. Gondolom, a hivatalokban sokszor kinevették, amikor kimondta Mai Manó nevét. - Mai Manót valójában May Emánuelnek hívták, de tudtuk, hogy erre a névre a kutya nem adna pénzt. Használtuk hát inkább a Mai Manó nevet, amely olyan figyelemfelkeltő és megjegyezhető, mintha tanulta volna a piárt az, aki így kezdte emlegetni őt annak idején. Ez a név most már több mint százmillió forintot hozott, amelyet az épület felújítására, a könyvtárra fordítottunk. Egyébként pontosan attól lenne igazán jó hely Budapest, ha akadnának olyan megszállottak, baráti vagy szakmai közösségek, amelyek az élet egy-egy szeletét felvállalnák. Meg lehetne találni mondjuk a pékek volt ipartestületi épületét, ahol az ő közösségük alakulna ki, és csinálhatnának ilyet még a kalauzok vagy a futballbírók is. Persze ma már léteznek ilyenek, ezért fontos a Fonó vagy a Trafó. - I vehet, hogy most éppen ezeken a helyeken történnek azok az események, amelyeket a jövő század muzeológusai a város megha-