Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

ortodox diáknak nyújtott ösztöndíj formájában támogatást tanulmányaik végzéséhez. A tornán szenátorok szerint 1938-ban a két otszág parlamentjei által ratifikált, erről szóló román-magyar egyezmény alapján az alapítványi vagyont Romániának kellett volna átvennie, ám ezt előbb a háború, majd a kommunista hatalom megakadályozta. E hatalmas vagyon visszaszerzése nagyon fontos lenne Románia számára Valentin Hossu Longin, a bukaresti kormány közönségszolgálati hivatalának igazgatója szerint, aki úgy gondolja, hogy az alapítványi pénzből hathatósan segíteni lehetne „a folyamatos romántalanításnak kitett ötvenezres magyarországi románságot". A Gozsdu Alapítványt tavaly az Erdélyi Ortodox Mitropólia újra bejegyeztette, s az új szervezet jogilag az 1952-ben erőszakosan felszámolt alapítvány jogutódjának tekinti magát. Ezért a szenátus Ghiorghi Prisacaru, Iliescu-párri szenátor által vezetett külügyi bizottságának álláspontja az, hogy a hatalmas vagyon kérdését kölcsönösségi elven kell rendezni, s az erdélyi magyar közösségi javakérr cserébe a románoknak is vissza kellene kapniuk az egykori alapítvány teljes vagyonát és ingatlanjait. Éppen ezért követelték tavaly nyáron, hogy a VII. kerületi önkormányzat által 1997 novemberében öt épület esetében kiírt árverezési pályázatot állítsák le, s a városrendezési tervek miatt feláldozandó két további épület lebontását akadályozzák meg. Vincze Gábor történész lapunknak elmondta: szerinte a Gozsdu-vagyon kérdése ennél kissé bonyolultabb. A vagyonból jelenleg már csak a Dob utca és a Király utca között húzódó Gozsdu-udvar áll. Voltak az alapítványnak Erdélyben is ingatlanai, például Kolozsváron a Vöröskereszt épületét közvetlenül a második bécsi döntés előtt vették meg. -A vita a trianoni békeszerződésig nyúlik vissza, amely azt írta elő, hog)' Magyarországnak az érdekelt féllel meg kell egyeznie. Volt az alapítványnak budapesti bankokban részvénye és pénze is. A húszas években a magyar miniszterelnökség mellett működő nemzetiségi ügyosztály vezetői azt szorgalmazták, hogy az alapítványi vagyonért a románok nyújtsanak kompenzációt, miután a román törvények értelmében a húszas évek elején Erdélyben olyan magyar alapítványi vagyonokat - például a Tanítók Házát Kolozsváron, a nagyszebeni Mária Terézia Árvaházát vagy a Háromszéki Tanalapot - vették birtokba. A magyar fél azt követelte, hogy a románok adják vissza ezeket, és akkor természetesen őket illeti a Gozsdu Alapítvány vagyona. A románok kompenzációról hallani sem akartak. Egyébként 1926-ig szabadon rendelkezhettek a befolyó jövedelemmel, de ezt követően a számlákat a magyar fél zároltatta. Végül 1937-ben született egy egyezmény, amelyben Románia tételesen nem jelentette ki, hogy bizonyos vagyonokat visszaad, de volt egy bizalmas szóbeli megállapodás, hogy ez fog történni. A