Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

hatékonyság, haszon, teljesítmény, pedig ezek nem az egyéni élet szempontjai. -Viszont ha a jelenben néhány fát kell megvédeni a Roosevelt téren, akkor odaláncolják magukat azokhoz. -Jó lenne, ha a nevemet inkább a novelláskötetem, filozófiai írásaim, erkölcstani tankönyvem, esetleg környezetszociológiai kutatásaim kapcsán emlegetnék, de mivel tudom, hogy olyan világban élünk, amelyben az ön által említett demonstratív akciókkal lehet felkelteni az emberek figyelmét, a Védegylet vezetősége tavaly elhatározta, hogy Budapest egyik központi helyén tartunk egy látványos akciót a város zöldterületeinek védelme érdekében. Ez a demonstráció nem csak a Roosevelt téri fákról szólt, éppúgy felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyeket a József nádor, a Hunyadi vagy a Jókai térre tervezett mélygarázsok okozhatnak a környezetben. Bár a Védegyletnek nem a demonstráció a kedvenc műfaja, úgy éreztük, ki kell tűznünk egy zászlót. - Sok zászlc-t kellene kitűzni Budapesten? - Sokat. Amikor egy várost az ottlét szempontjai helyett az áthaladás, a közlekedés szempontjai szerint szerkesztenek át - mint ez Budapesttel történt az elmúlt évtizedben -, akkor a város belső területein élők rosszul járnak, egyre többen kényszerülnek kiköltözni a városból. Ezek az emberek viszont növelik azok számát, akik ugyancsak közlekedésre, áthaladásra használják ezt a várost, így tovább gerjesztik ezt a folyamatot. A másik nagyon nagy baj Budapest erőltetett modernizációja, ami azzal jár, hogy a leggyorsabb, legolcsóbb, leghatékonyabb megoldásokat keressük tekintet nélkül minden egyébre. - Ez igaz, csakhogy ez a folyamat nem most kezdődött. - Nagy baj, hogy a két világháború között az ország alternatív központjai, azaz igazi nagyvárosai a határokon túlra kerültek, minden fejlesztés Budapestre összpontosult, így ez a város elkezdett aránytalanul növekedni. Erre még ráduplázott a hatvanas-hetvenes évek iparpolitikája, amely tudatosan csábította Budapestre a nagyipari mezőgazdaságban feleslegessé vált agrárnépességet, és erre rátripláztak a kilencvenes évek, amikor a nagy külföldi befektetők számára a megfelelő infrastruktúra miatt jóformán csak Budapest jöhetett számításba. Vagyis ma Budapestnek és környékének hárommillió lakója van, de fuldoklik, mert túlzsúfolt. - Vagyis a túlélés egyetlen esélye az lenne, hogy Budapest ne fejlődjék tovább. - Éppen ellenkezőleg: csak akkor fejlődhet, ha nem nő tovább! A rövid távú érdekek viszont a növekedés mellett szólnak. Azt diktálják: tervezz mélygarázsokat, bevásárlóközpontokat, építsd be a zöldterületeket, Budapest környékén vágd ki a fákat, és telepíts a helyükre lakóparkokat, utakat,