Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

Koszos, büdös, de szeretni kell

városon belüli autópályákat. Mindezzel viszont csak a mókuskereket pörgetjük tovább. - I In egy bolt beindul, működtetni kell. -Csakhogy ez a „bolt" kifulladóban van. Budapest lassan feléli önnön lehetőségeit, és szerintem ma már nem is vonzó. Sem az itt lakóknak, még kevésbé a külföldieknek. Egy turistának az a város lesz vonzó, amelyben az ott lakók is jól érzik magukat. A statisztikák is azt mutatják, hogy a turista ma már egyre kevesebbet költ, és egyre kevesebbet tartózkodik itt. Nem tud már békésen csatangolni, intim városrészeket felfedezni. - Pedig egyre-másra nyílnak a kávézók, sétálóutcákat alakítanak ki. Más kérdés, hogy hiába teszik nyüzsgővé és fiatalossá mondjuk a Ráday utcát, ha sétáló-utcának nevezik ugyan, de azért csak hagynak egy rést a kocsiknak. -Az említett IX. kerület még a legpozitívabb példája annak, miképpen kellene újjáéleszteni egy városrészt. De arról is beszélni kell, hogy hiába szépül egy terület, ha a város levegője a belsőbb részeken olyan rossz minőségű, hogy állandó szmogriadót kellene tartani és evakuálni a lakosságot. Más kérdés, hogy a számokkal lehet bűvészkedni, úgy átlagolni és ügyeskedni, hogy ez elkenhető legyen. -A rossz levegő ellen a politikusok tehetnének a legtöbbet. A mindennapi jó érzésért azonban mi magunk. Sohasem értettem, hogy miért hagyják a lakóközösségek szétrohadni saját környezetüket. A régi bérházak miért nem szépülnek idillikus szigetekké-virágokkal, pihenőpadokkal? Egy-egy bérház lakói miért nem találnak hangot egymással? -Az embereknek azért nincs közük a környezetükhöz, mert egymáshoz sincs közük. Mindenki igyekszik elzárkózni, a lakások pici erődítményekhez kezdenek hasonlítani. Umberto Eco vette észre Újközépkor című könyvében, hogy a modern nagyváros leginkább a középkori városokhoz hasonlít, ahol az emberek saját lakótornyukban élnek, az utcára meg úgy tekintenek, mint veszélyes, idegen területre, melyen éppen ezért igyekeznek biztonságos harci szekereken (gépkocsikon) közlekedni. Az utca e szerint az elképzelés szerint senki földje, ahová nyugodtan kihajíthatjuk a szemetet, és amellyel kapcsolatban nem igényeljük az otthonosságot. Talán ezért nem zavar bennünket, hogy a Duna-partot alkalmi árusoknak adják bérbe, akik bennszülötteknek való, ócska csecsebecséket átulnak. Es ezért vagyunk képesek arra, hogy eltüntessük a város tüdejét, és a budai hegyvidéket sűrűbben építsük be, mint a József Attila-lakótelepet. Az önkormányzatok pedig azért engedélyezik mindezt, mert döntéseiket a napi bevételek lehetősége és a pillanatnyi érdekek diktálják. Minderről bővebben is szó esikz/ szag nyomában című, környezeti konfliktusokról szóló tanulmánykötetünk-