Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

gyorsult fel. A bevándorlók inkább a város közigazgatási határain kívül telepedtek le. A bűvös egymilliót 1930-ban lépte túl a népesség, s 1941-ig, a következő népszámlálásig nagyjából további 160 ezetrel gyarapodott. Ekkor a peremtelepüléseken mintegy 550 ezren éltek. Habár a század eleji lendületes építkezéseket az első világháború megakasztotta, 1941-ben lényegesen jobb körülményeket jegyeztek fel: száz lakásra a század eleji 482 helyett csak 368 lakó jutott. A villannyal ellátott otthonok aránya 1910-hez képest 18-ról 91, a fürdőszobás lakásoké hasonló szintről 44 százalékra nőtt. A következő esedékes népszámláláskot-amelynek időpontját előre hozták 1949-re a háborús veszteségek, valamint az alatta és utána történt jelentős népmozgások mielőbbi felmérése érdekében — Budapesten százhétezerrel, csaknem egytizeddel kevesebben éltek, mint 1941-ben. A lakások hozzávetőleg fele szenvedett különböző mértékű károkar, zömüket azonban 1949-re helyreállították. A város tötténetében statisztikai szempontból is új fejezetet nyitott 1950. január 1-je, Nagy-Budapest megalakulása. A csatolt 23 településsel a főváros területe mintegy két és félszeresére, lakosainak száma másfélszeresére növekedett. Az ezt követő időszakot ismét a vidékiek tömeges beáramlása jellemezte az erőltetett iparfejlesztés nyomán: 1949 és 1952 között pátatlanul sokan, évente átlagosan 36 ezren költöztek fel a falvakból. Ennek ellenpontja a hetvenes évek, amikor a bevándorlásból eredő „embernyereség" negyedére esett vissza, kisebb volt, mint - a háborús éveket nem számítva - száz esztendő óta bármikor. A következő évtized újabb fordulatot hozott, mivel a betelepülők már nem voltak képesek ellensúlyozni a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. 1990-ben - a második világháborús időszakot kivéve — két népszámlálás között előszöt regisztráltak fogyást; az 1980-as kétmillió-ötvenkilcncezres „csúcsnál" negyvenháromezerrel kevesebb lelket írtak össze. Szembesülni kellett egy másik kortünettel is, a népesség ötegedésével, illetve a válások szaporodásával összefüggésben: 1960 és 1990 között csaknem duplájára, 276 ezerre nőtt az egyedülállók száma, ami - nem mellékesen - csak fokozta a mennyiségi lakáshiányt. Ezt a hatvanas években indított tömeges lakásépítések sem tudták felszámolni, pedig két évtized alatt megközelítőleg kétszázezer új otthon létesült. Közben a régi bérházakban több mint 18 ezer lepusztult lakás állt üresen 1990-ben. 2001. február 8. Fucskó Hajnalka