Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

Keserédes születésnap A főváros építészeti remekeinek siratása Budapest létrehozásának 125. évfordulóján Vajon miért nem válik Újpest? Valahányszor szembesülök e budapesti városrész vezetőinek határozott állásfoglalásával a legkülönbözőbb költségvetési, városrendezési, építési-szabályozási stb. ügyekben, mindig fel kell tennem (magamnak legalább) ezt a kérdést. Parlamenti és önkotmányzati választás éve is az idei. Ezért és egyébként is különösen érdekes elgondolkozni mostanában Budapest és huszonhárom kerületének kapcsolatán a főváros egyesítésének 125. évében. Akkor, amikor az új, az idén január l-jén életbe lépett építésügyi törvénynek megfelelő budapesti építési szabályzatot készítik a szakemberek, s közben ki tudja, mióta húzódik fővárosunk általános rendezési tervének (ART) végleges formába öntése, beterjesztése, elfogadása. A híradásokban megjelenik, hogy a kerületi főépítészek platfotmot hoztak létre; de az nem derül ki az újságolvasók, a tévénézők számára, hogy az összefogás nem a főváros egysége érdekében, a közös gondolkodás eredményeképpen megszülető, a perifériális érdekeken túlmutató erős fővárosi szabályozás, a lehető leghatékonyabb közös várostervezési, rendezési, városképvédelmi jogszabályok megalkorása, hanem azok fontosságának megkétdőjelezése, gyengítése érdekében jött létre. A tárgyalások hangadója, a fővárostól teljesen független irányítás és szabályozás legfőbb szorgalmazója, a „közös nyilatkozatok" megfogalmazója és közreadója leggyakrabban az újpesti főépítész — szinkronban a városrész választott vezetőjének gondolkodásával, nyilatkozataival, akaratával. Várostörténeti hiba Kétségkívül hiba volt 1950-ben úgy felduzzasztani Budapestet, ahogy ez megtöttént. Hiba volt önálló városok és falvak tucatjait beolvasztva, közigazgatásilag is egyetlen városba ömleszteni az ország lakosságának húsz százalékát. Mint ahogy szinte helyrehozhatatlan hiba volt az is, hogy a nagyváros fejlesztésére fordított pénz legnagyobb részét a beolvasztott, s 1950-ig önálló települések, Budapest új „munkásketületeinek" építésére, szépítésére fordították. Eközben a patinás belvárosi városrészek elszegényedve, gondozatlanul rohadtak el, s néhány külső kerület kapta a teljes „hozományt". Most, a rendszerváltás után néhány évvel már a leszegénye-