Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)

A félmúlt és a féljelen határán

Népszámlálások a fővárosban - anno A XVIII. században Budáin 24 ezren, Pesten 21 ezren, Óbudáin kevesebb mint hatezren éltek Budán 489, Pesten 410, Óbudán mindössze 22 nemesi származású személyt vettek nyilvántartásba 1784—1787-ben a korabeli osztrák számlálóbiztosok. A II. József rendeletére a Habsburg Birodalom egész területén megtartott első teljes lélekösszeírás fő értéke, hogy - tekintet nélkül nemre, korra és rangra mindenkire kiterjedt. Igaz, mivel a felmérés alapvetően katonai célokat szolgált, részletes adatokat csak férfiakról gyűjtöttek. Budán ekkor 24 ezren, Pesten 21 ezren, Óbudán kevesebb mint 6 ezten éltek. Az első hivatalos, magyar irányítással végrehajtott népszámlálásra - amelyet azóta tízévente ismételnek— 1870-ig kellett várni. Akkora három település alkotta városegyüttes 280 ezét lelket mondhatott magáénak; háromnegyedük az addigra egyértelműen élre tött, ám még messze nem nagyvárosi arculatú Pesten élt. Az épületek csaknem háromnegyede földszintes volt, ugyanekkor Bécsben 17, Párizsban 8 százalékot tett ki a földszintes házak aránya. Az elmaradottság a katasztrofális lakáshelyzeten is leméthető. Erről a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal első igazgatója, Kőrösy József ezt írta: „Túlnépcs lakásoknak azokat tekintjük, melyekben egy szobára öt vagy több lakó esett. Ily egészségellenes körülmények között lakott 78 720 egyén, tehát a lakosság közel kétötöd része, s ezek közül 15 664 pincében! ... Pesten ... kik sűrűbben laknak, mint nyolcával egy szobában, megközelíti a 30 000-et." Elégnek bizonyult negyed század, hogy Budapest mind népességét, mint külső képét tekintve felzárkózzon Európa nagyvárosaihoz. A városegyesírés utáni ipar fejlődés vonzotta a vidékieket. Három évtized alatt több mint két és félszeresére gyarapodott az itt élők száma: az 1900-as népszámlálás 733 ezer lakost tegisztrált, s ezzel Budapest a harminc évvel korábbi tizenhatodik helyről a nyolcadikra lépett az európai városok rangsorában. A polgáriasodással „felvirágzott" a házicselédeknek is. Döntően az irántuk megugró kereslet az oka, hogy az addig jellemző férfitöbbletet napjainkig megmaradó - nőtöbblet váltotta fel: 1870-ben ezet férfira 910 nő jutott, a század végén 1033. A nagyszabású városrendezés nem javított számottevően a kötülményeken, pedig a század utolsó húsz évében 76 ezer - döntően egyszobás - lakás épült; az egy hajlékra jutók száma az átlagos 5-ről 4,8-ra mérséklődött. A századforduló után Budapest népességnövekedése lelassult, s csak az 1929-1933-as gazdasági válságot követő háborús konjunktúra hatásáta