Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 50. (2005. tél)
Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos
gyűjtöttek, régi, hasznavehetetlen kacatokat próbálgattak. Valaki egy nagy csavarhúzóval ott helyben hozzáfogott szétszedni a gáztűzhelyt. Később az átjáróban kisteherautó fékez, platóján mindenféle rozsdás szerkezet csötömpölve zuhan egymásba. Erre a hangra többen hátrahúzódnak. Négyen szállnak ki a kocsiból, míg széttúrják a maradékot, a többiek tiszteletteljes távolságban maradnak. Ezek négyen már csak a látszat kedvéért is feldobnak ezt-azt, azután elhajtanak. Egy utcányira. Egy legalább másfélmilliót érő FIAT-ból bőrkabátos férfi száll ki. „Van valami?"-kérdi, mintha csak a szomszéd stégen ücsörgő horgásznak kiabálna át. Valaki visszaint, hog)' nincs semmi. Azért nem hagyják abba. Sötétedéskor a kupacok beborítják az egész utcát, kikctülni lehetetlen, az autók óvatosan áthajtanak a szemét és az abban vájkáló alakok között, közben ruhadarabok, fémhuzalok tekerednek a tengelyekre, újpesti szuvenír a lomtalanítás emlékére. A cserépkályhás szomszéd két szatyor befőttesüveggcl ajándékozza meg a turkálókat, az üveg kisvártatva ott ropog az autók kerekei alatt. A guberálók késő este sem mennek haza, sőt, egyre többen lesznek. Ismerőst is látni köztük, a harmadik házból egy férfi vödörrel hordja a kábelfektetők által ásott gödrök betemetésére itt hagyott homokot. Este tízkor zuhogni kezd az eső, pacallá ázik a szemét és a benne túró sereg, Borbála asszony megnyugodva visszavonul, és a kapukulcsot kétszer ráfordítja. 1995. március 28. R. T. Béla, aki a szemétből él Ha nem lenne tattozéka a rozsdamarta Zsiguli, ha nem kellene félni, hogy az autóból ajtónyitásra kiömlik a városi kukák szennye, akkot akát azt is mondhatnám: elegáns úri ember a - nevezzük így — Béla. (Igazi nevét nem mondja, ne tudja senki.) Csak hát hozzátartozik a roncs, a szemétnek tűnő sok minden, s persze a nagykőrösi víztoronynál kirakott vagy nyolcméternyi, hogy is fogalmazzam, semmi. Dc valóban az-e? Van itt porszívó, kalapfogas, villanykapcsoló, ruhanemű, iskolásfüzet és temérdek régi magazin, Nők Lapja, Hobby, Kiskegyed darabonként öt forintért. Béla ötven körüli, fehér hajú, köpcös ember. Olyan, akihez passzolna az örök mosolygás. De az arcán a keserűség ráncai. Még akkor is, amikor a jót mondja:
