Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

Eljő a kávéház reneszánsza? A csésze, a tálca meg egy pohár víz Egyfelől adva van a szomorú budapesti kávéházhelyzet. A nagy múltú kávéházak maradékai sorra kipusztulnak. A vendégek is. Az egykori Japán kávéházból azért még az írók Boltja lett (apropos: akkor már miért is nem árusítanak írószereket: papírt, ceruzát, komputerlemezt?); de már az Abbáziából némi ízetlen ételbárközjáték után egy önértékelési bizonytalanságait nikkel és márvány mögé rejtő bankfiók vált; vagy a Belvárosi, a kávéház, ahol egykor sakkoztak a galérián, pár év Lidó bár átképzés után korhű keleti-nyugati kaszinóvá avanzsált. Talán a leglesújtóbb (sajnos tipikus) eset Kovács Pál kardvívó világbajnok híres-nevezetes Quint presszója, amelyről egy darabig úgy tűnt, hogy szolidan kibír mindent és (túl)élő klasszikussá válik, nos ebből a műemlékből most nemrégiben a vállalkozói profizmusnak némi befektetéssel sikerült egy tradíciómentes, valamint a kávéház és a belsőépítészet ideáját egyszerre csúfolni képes borzalmat varázsolnia. Ráadásul nem átallották megtartani a Quint nevet. Kis túlzással: mintha a lebontott Parthenon helyére épített parkolóházat neveznék azontúl annak. Ezek után az, hogy a Central helyén (egykori Eötvös Klub) most egy szimulációs technológiára épülő játékszalon nyílt, már szinte nem is olyan bántó; és az, hogy a hajdani kávéház egyik vendégének emléket állító márványtáblát megőrizték, kifejezetten megnyugtató. Talán lesz egyszer egy kávéház-szimulációs program is. Tán fordulópont, hogy a Művészből mégsem lett autószalon, sőt nyitvatartásiban veri a mezőnyt: egyszer még a New York is életre kelhet, és megint igazi nonstop kávéház lesz, nem csupán a turistacsoportok legelésző helye. A legfontosabb, hogy utolsó mohikánként még többé-kevésbé változatlan formában létezik a Lukács kávéház. Az épület ugyan már üres, kiürítették, csakúgy, mint az egykori Dunapark kávéházat, de reménykedjünk, talán nem alakítják át, és nem csinál belőle Frici (a vállalkozó szellem) benzinkutat. Bár arra is szükség van. Másfelől adva van a hamburgi Unter den Linden kávéház, amely az egyetlen kávéház volt kerek Nyugat-Európában, ahol a Népsport és az Klet és Irodalom is ott lógott az újságtartón. Egyik tulajdonosa Wilhelm Droste, aki mellesleg a magyar irodalom kiváló ismerője, tökéletesen beszéli is nyelvünket, és amellett, hogy maga is remek kávékat főz, megmenti a legyilkolt Quint presszó kidobott cégtábláját. A közeljövőben Magyar Kávéház névvel alapítványt tervez létrehozni profi kávéházbarátokból. Célja a kávéházi kultúra támogatása szakmai tanácsadással és gyakotlati segítséggel. Azaz: ho-