Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Amiről naponta beszéltünk

kert átépítésének, dolgozott az Andrássy út felújításánál, tanácsadóként szerepelt a kisföldalatti helyreállítási munkálatainál. Ahol lehet, a régit kell rekonstruálni. Adódhat persze olyan helyzet, amikor erre nincs mód. Ilyenkor nehezebb a dolga az építésznek, hiszen az újat kell a régihez igazodva megterveznie mondja, és hozzáfűzi: ez az igazi kihívás, hiszen az egyetemről kikerülve senki sem rendelkezik a megfelelő ismeretekkel. Aki műemléki helyreállításra adja a fejét, kénytelen beleásni magát mindazon mesterségekbe, amelyeknek száz éve számtalan művelője élt a Monarchiában és Budapesten is. Ezt illusztrálandó Wild László felugrik, és a könyvespolcról elkezdi lepakolni mindazon könyveket és albumokat, melyekből, mint mondja, ötleteit meríti. Van itt minden, a századfordulós építészetet bemutató albumtól és a prágai képeskönyvtől a Monarchiában kiadott árukatalógusig (benne szépen cizellált zsanér, ajtógomb, lámpa, persze ezerféle változatban). Aztán belekukkantunk egy negyven kötete s angol építészeti sorozatba, merengünk kicsit afölött, milyen szép idők voltak, amikor az építészek még egész tereket terveztek harmonikus egységben. Mikor a régi képeslapok gyűjteményéhez érünk, Wild László hirtelen rábök az egyikre: - Az ötvenhatos filmben figyeltem meg, mintha akkoriban a Múzeum kerítése nem olyan lett volna, mint a mai, és látja, itt is egészen más. Aztán lámpákat mutat, amelyek szerinte talán az utca legfontosabb berendezési tárgyai. A köztéri lámpák elhelyezése térszervező erő lehet, nappal sem mindegy, hogyan festenek. A hatvanas-hetvenes években dívó „egyszerű, modern formák" szimplán igénytelenek, véli a tervező, aki elsőül a Vörösmarty tér helyreállításakor vívott sikeres közelharcot a régi kandeláberek helyreállításáért. Ma már egy-egy nagyobb rekonstrukció idején nem meglepő az ostornyelek felváltása régi-új lámpákkal, gyártásuk is megoldott, gond csak az ügyintézés körül adódik olykor. A dologban az a legszebb, hogy ezek a régi formájú, öntöttvas lámpák lényegesen jobbak is, mint a modernek. Tessék csak megnézni a korzó műanyag gömbjei t: tíz év alatt összetöredeztek, elhomályosultak, tele vannak porral, mosni, ugye, meg nem mossa őket senki mutatja, aztán hozzáfűzi: persze a kandeláberek sem tökéletesek, ha elspórolják róluk a szemet gyönyörködtető virágkosarakat. Merr az utcabútor jóval szélesebb kategória, mint gondolnánk. Beletartozik a postaláda, jó esetben a régi, lábakon álló fajta, és nem a falra szerelt egyendoboz, a tűzcsap, a stílszerű növénytartó, mégpedig növénnyel teli és nem kopasz, a közműfedlap és a villamos felsővezeték tartója is. Vagy az óra, amelyre ha manapság rápillantunk, jó eséllyel azt tudhatjuk meg, hány fok van.