Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

került elő. Ám a vendégek kérdezgették, hová lett a maci. Végül egyikük, egy művész megformálta gipszből: ez látható most a kirakatban. A cukrászda 1953 óta működik a Dob utcában, Fröhlich György alapította egy üzlettársával, aki azonban nem sokkal később elhagyta az országot. A bolt helyén előtte kóser pékség volt, s meg is maradt egy nag)' kemence az egyik hátsó helyiségben, ahol még sokáig sütötték a barheszt. Ma már nincs meg a kemence, néhány éve le kellett bontani, életveszélyessé vált. De így egy helyiséggel nagyobb lett a bolt. Naponta körülbelül negyvenféle süteményt készítenek. Flódni mindig van. A dióval, mákkal és almával töltött csemege a zsidók nemzeti édességének számít. Szinte mindig tartanak lekvárral vagy csokikrémmel töltött macesztortát. Szombatra van kuglóf, újévre lekach (mézes-diós piskóta barackkal vagy diókrémmel), chanukára fánk. Persze engem az érdekel, mitől kóser egy sütemény. Ezt kérdezem Fröhlich Erikától is. Természetesen attól, hogy tartózkodnak bizonyos alapanyagoktól, nem használnak például zselatint, pudingport, bizonyos színezőket, sűrítőket és olyan e-listás élelmiszer-adalékokat, amelyeket az ortodoxia nem engedélyez. Bizonyos margarinok sem felelnek meg, mert bálnazsírral táblázzák őket. Minden olyan adalékot kerülni kell, amely a gyártási folyamat során rituálisan tisztátalan (tréfli) anyagokkal, tárgyakkal, gépekkel vagy személyekkel érintkezhet. Egyébként pedig a kóserság feltétele az általános tisztaság is, meg az, hogy a sütemények hagyományos receptek alapján készülnek. Ezek nagy részét még Erika édesapja állította össze, s ma is az ő útmutatásait követik. Fröhlichéknél egyébként kaphatók általánosan ismert monarchikus alapú magyar sütemények is. Meg Erika kísérleti kompozíciói. A legújabb találmány egy narancsos, kakaós édesség, amelynek még nincs neve. Van ilyen több is. Az a megtiszteltetés ér, hogy az egyiknek én adhatok nevet. Legyen: Pufi - mondom. De érzem, hogy nem elég találó. Közben jönnek a vendégek. Gézuka, az egyik legfiatalabb törzsvásárló pogácsát kér. Egy rabbi két sárga almát hoz. O valószínűleg inkább csak a társaság kedvéért jött. Vannak napi, heti, havi vendégeik. Egy svájci hölgy három-négyhavonta jelentkezik, még akkor is elküldet ide süteményért, ha csak egy órát tölt Pesten. Mióta a cukrászda szerepel az útikönyvben, külföldiek is betérnek. A cukrászdában zsidó folyóiratokat is lehet olvasni. Olykor festők, grafikusok hozzák el a képeiket, hogy kiállítsák. A jövőben pedig egy antikváriumból átkerül ide a judaikai anyag. 2001. november 14. Cs. L.