Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

A Lukács gőzében kiereszt a gőz A Lukács uszoda törzsközönségét nem úszógumis gyerekhad vagy a fitnesstermek ifjú látogatói alkotják. Az ódon hangulatú csupakő gyógysziget „lakói" inkább az idősebb korosztályhoz tartoznak. Sőt! Köztük van például Molnár Karcsi bácsi is, aki tavaly, százkettedik születésnapján emléktáblát helyezett el az uszoda falán: „1920 óta, 76 éven át a Lukács uszodába minden nap eljöttem. Hosszú életemet ennek köszönhetem. Hálás megemlékezéssel Dr. V. Molnár Károly orvos-tábornok, az utolsó magyar király utolsó katonája 102. születésnapján. Budapest 1996. december 12." Az utolsó magyar király utolsó katonája ma is mindennap felkeresi az uszodát, de talán azon sem lepődnénk meg, ha maga az utolsó magyar király, IV. Károly is felbukkanna a napozóteraszon, hogy a koronát maga mellé téve, leheveredjen egy sárga napozóágyra. Kávéházpótló intézmény Királyok nincsenek itt, „ászok" annál inkább. A színházi élet, a zeneművészet, a tudomány kiválóságai, akik számára a Lukács az utolsó nyugodt zug a városban, amolyan kávéházpótló intézmény, amely gyógyvízével nemcsak a testet tartja karban, de békéjével a lelket is. Mint egy régi bérház. Az Orfi ölelésében áll a Lukács uszoda hangulatos épülete, földszintjén található két medencéje, különböző folyosóin a gőzfürdő, a kisebb-nagyobb gyógymedencék, a gyógyszolgáltatások: a súlyfürdő, a szénsavas fürdő, a sósfürdő, az iszapkezelés, a masszázs, az ultrahang, a rövidhullám, a galvánkezelés, a víz alatti masszázs és a tetmál kádfürdő. A tetőterasz pedig maga a szentély: a napozó, ahol a törzsközönség pihen vagy éppen napozóágyról napozóágyrajárva ismerőst keres, társat a beszélgetéshez, az emlékezéshez, ahol olykor tudományos felfedezések születnek, máskor versek karcolódnak a jegyzetlapokra. Mint egy nagy család. Beleértve az uszoda személyzetét is. Itt van például Oszi, a fütdőmester, aki 27 éve dolgozik a Lukácsban, és akit ugyan Oszvalcsek Jánosnak hívnak, ám valódi nevén még a telefonközpontos sem szokta kapcsolni. Oszi hajnalig tudna mesélni a vendégekről, de persze nem mesél. Bizalmi állás az övé, hiszen hírességek osztják meg vele gondjukat, bajukat. És hírességek fogadnak neki szót. Megesett, hogy egy miniszterre parancsolta föl az úszósapkát, és az is megesett, hogy egy ismert professzort figyelmeztetett halkan a csúnyább időkben: „Vigyázzon, a vendégek között rendőrök vegyültek el. Ont a disszidens fia miatt figyelik!" Más kérdés, hogy a segíteni akarás néha csaknem bajba sodorja az em-