Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

A helyek éltetnek egy várost

bért, lásd a fönti esetet, amikor a kissé nagyothalló professzor jó hangosan visszakérdezett: „Ki figyel engem, Oszikám?..." A Lukács forrásai az 1500-as években egy lőpormalmot hajtottak, a vizében már a török korban is jelentős fürdőélet folyt. 1857-ben egy óbudai molnátmester kezdte meg komolyabb kiépítését, maga az uszoda 1885-ben készült el. A második világháborúban jelentős károk érték, a felszabadulás után azonban újjáépítették: korábban szállodaként működő épületében reumakórház kapott helyet. Egy szentnek hálálkodtak Hogy gyógyvize valóban csodát tesz, arról az udvari falszakaszon elhelyezett márványtáblák hálás mondatai is tanúskodnak. „Makacs lumbago évekig kínozott, Szt. Lukács abból kigyógyított" - írta például 1899 júliusában Sághy Benő az Ipolyságból, és bár nevezett Benő fenti kis szösszenetével nem küzdötte be magát az irodalmi lexikonba, azért szép dolog az utókorra hagyományozott hála. - Márványtábla bizony sokkal több volt ennél - meséli Kádas Attila, az uszoda vezetője -, ám az ötvenes években nem nézték jó szemmel azt, ha az emberek az orvosok helyett egy szentnek hálálkodtak. Le is verték a táblák jó részét, a Szent Lukács-szobrot is csak az mentette meg, hogy a leverésére kirendelt ember állítólag olyan ügyetlenül bánt a szerszámokkal, hogy munka közben megsérült. A szobor tehát maradt, és maradt a törzsközönség is. Amely évtizedek óta alig változik. Ot-hatszáz állandó vendég, köztük a korelnök: a 103 éves Molnár Karcsi bácsi. Mindennap jön, hogy ötször körbeússza a medencét. Erre egyébként egyedül neki van engedélye, másnak kötelező hosszában szelni a vizet. - 1920 óta járok ide - mondja. - Ha a Lukács nem lenne, talán már én sem lennék! Ám Karcsi bácsi van, és a vele egykorú uszodával állja a versenyt! Sőt! Az igazat megvallva a Lukács szotult több renoválásra az elmúlt több mint száz évben... Emberek, emberi módon Ebben az esztendőben is folytatódik az uszoda belső homlokzatának felújítása, ám ettől az élet nem állhat meg.