Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

Kilenszázhuszonnyolc augusztus elsejét írtunk, amikor nevezett Iczkovits Mór előimádkozó, úgy is mint első lakó, beköltözött az első emelet hatba. Az ötemeletes bérházat a ma megszokott tempóhoz képest hihetetlen gyorsasággal húzták fel: 1927. október végén kezdték el az építkezést, és a ház 1928. július 31-ére már el is készült. Az épületben hitközségi alkalmazottak és világiak, zsidók és keresztények békésen megfértek egymás mellett. „A lakások jól kiállítottak, a mellékhelyiségek dúsan esempézettek. A házban központi fűtés van, amely egyúttal a templom fűtését is ellátja. A fürdőszobákban gázkályhák, illetve autogeyzetek, a konyhákban gáztakaréktűzhelyek. Az építési költség a leszámolás alapján: beépített légköbméterenként 35 pengőt tesz ki." - írja az épületről a Tér és Forma 1928/2-3. számában. A ház udvarán álló izraelita templom 1888-ban épült. Az épületet a zsinagóga köré húzták fel, talán azért, hogy így elrejtsék a templomot, érezve a nácizmus előszelet. De ne siessünk ennyire. Most még csak 1929-ben járunk, szinte halljuk, ahogy a pince csendjét az illusztris nevű Vörösmarty cserkészcsapat zsivaja veri fel. Schwarcz bácsi, a templomszolga (nem összetévesztendő az első emeleti Schvvatcz bácsival, a hitközségi pénzbeszedővel) mosolyogva nézi a fiatalokat. Aztán lassan, kimért léptekkel elindul földszinti lakásából a lift melletti hitközségi ruharaktárba, hogy némi rendet rakjon. Witt néni, a házmester éppen most jön a tejcsarnokból, a ház utca felőli kisboltjából - helyén ma Kamarás Ödön fogtechnikája áll -, friss barheszt hoz. Witt néni illedelmesen köszönti Kupfermann Óziást, ő a második emeleten lakó lánytestvéréhez siet éppen, tudják, aki Friedmann Miksa kereskedőhöz ment feleségül. A Zsigmond utca 49. lakói szép időket élnek ekkor. Sok jómódú polgár lakik itt, Popperek, akiknek fatelepük van szemben-a mai autóparkoló helyén -, vagy Krámer Jakab, a szegedi kendergyár tulajdonosa. Dumaczer Rezső, a Nivea gyár hamburgi igazgatója az ötödiken taft fent lakást. De élnek itt szegényebbek is: nyomdászok, mint például Peidl Gyula. Igaz, ő sokta vitte, 1919. januát 19. és március 21. között a Berinkey kormány munkaügyi és népjóléti minisztere volt, később pedig a hatnapos, szakszervezeti kormány elnöke. A negyedik emelet függőfolyosóján doktor Mandula ügyvéd siet a lift felé, szaporázza lépteit, aztán megáll egy pillanatra, és bekukkant a szemben működő jelmezkölcsönző nyitott ablakán. Odabent félhomály és megannyi titok. A lépcsőházban Edelstein Bertalan, az Öntőház utcai zsinagóga főrabbija éppen Vidor Pállal, a lenti templom rabbijával vitatja meg az élet nagy kérdéseit. Edelstein Lili, a főtabbi lánya tipeg édesapja után a körfolyosón, nyomában parfümillat és tavasz.