Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

ÁGAI ADOLF Porzó tárcza-levelei (1877)

net hat tál és három üveg bor betudásával egy Mátyás-arany. A jövőhéti játékrend is hozzá volt kapcsolva. Kerestem ismerős neveket : Szigetit. Szigligetit, Balázst - senki, senki. Még Dobsát sem láttam, de még Bercziket sem. I Íja - ezer év után! - Nem akar ön reggelizni? kérdé szép kalauzom. - Később; most egyet sétálni van kedvem. Szeretnék szétnézni kissé az én kedves Pestemben. - On tehát ismeri Pestet? kérdé a lány meglepetéssel. - Ismerem - azaz nem! Sok, sok évvel ezelőtt jártam egyszer itt. Nagyon megváltozott azóta. Bánatos tekintetet vetek az előttem emelkedő gyönyörű palotákra, az aszfalt-burkolatú utezákra s terekre, az óriás fákra, melyeket már ismertem, mikor még arra nógaták a boulevardistákat, hogy hát ültessék be a Rákost. Ezek a vén fák itt unoka-csemetéi a Rákos ültetvényeinek. Eközben fölpillantok. - Úristen ! Mily roppant uteza ez ! Ugyan kérem, meddig terjed? - 1 la légnyomással akarja átfutni: öt perez múlva a túlsó végén lehet. Különben délre a gyors-omnibuszon odaérhet. Az útnak egyszer Váezi-út volt a neve. Most Kazinczy-útnak nevezik. Budapest a jövőben Képes levelezőlap az 1910-es évekből Magyar Nemzeti Múzeum