Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

ÁGAI ADOLF Porzó tárcza-levelei (1877)

- S ezek itt kiknek a szobrai? kérdem, hogy rézrozsdás, ódon, kettős szobor mellett haladnánk el. - Ezek a híres Reitter és Tavaszi, kik halhatatlan érdemeket szereztek a vízvezetékek, ló-vasutak s vágóhidak újjá-szervezése körül. Nekik köszönhetjük a nyolezadik lánezhidat, mely a budai oldallal kapcsolja össze Pestet. Amott látja ön Móricz Pál szobrát, ki a juhokkal való szántást, a czékla-papirost, s a libabőrnek, melyet nyers elődeink még megettek, vassá való átdolgozását s a cserebogár-lisztet, mely a tiszta búzát fölöslegessé tette, honosítá meg Magyarországon. Hogy a Rákos hatalmas folyóvá szaporodott föl, azt tisztára országgyűlési szónoklatainak köszönhetjük. - Szép, szép, tűnődőm. Már az én időmben is sokat ígérő férfiak voltak ezek. Most menjünk odább. Hát ott mit építenek? Micsoda állvány az ott? -Valami Széchenyinek állítanak ott emléket; mint a hagyomány beszéli, ő volt az első, ki lánezhidat építtetett a Dunán. Csakhogy sohasem sikerül fölállítani a szobrát, mivel mintázata, alighogy készen van, mindig összedől. - S amaz alak ott borostyánkoszorúval fején? Mi is van a talajkőbe vésve? - „A magyar nemzet czímű hősköltemény szerzőjének a hálás haza 1980." Restelltem azon férfiú nevét kérdezni, kinek itt, száztizenhat évvel születése előtt állítottak emléket, mely már nyolcszázévesnél idősb volt - Hova megyünk most édesem - izé - mi is a neve? - Nevem 18,702. Mi nem bírunk névvel s csak számmal ellenőriznek minket. Nincs kedve a metropol-parkban megfordulni? - I Iogyne, hogyne? Menjünk! válaszolám s ismeretlen széles utezákon és tereken át követem kalauzomat, míg egyszerre kétes illatú parádi vízszag csapa meg orromat. - Ez nemde a Király uteza? kérdem. - Hajdan csakugyan ez volt neve. Ma Rudolf utczának hijják, emlékére azon régi magyar királynak, ki a főváros magyarosodásáért még a tizenkilenczedik század végén annyit tett s maga is egyike volt legjobb magvat íróinknak, akár az azon korbeli svéd király jeles svéd író. Amerre csak néztem, mindenütt fák és ültetvények díszlettek; csak egy ponton láttam sarat és iszapot, melyben nagy békák úszkáltak. Kérdem, micsoda ronda hely ez? - Ez az úgynevezett Városligeti tó, melyen 1010 év előtt csónakáztak és korcsolyáztak, de azóta elhagyatott állapotban van, azaz, hogy igazat szóljak: az akkori város-tanács iránti kegyeletből van így meghagyva, méhnek kormányzata alatt épült a most laktanyává czélszerusített Redoute a Duna-parton. - Micsoda palotasorok azok ott, le a Rudasfürdőig? Remek építmények, meg kell vallani.