Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

MEGYERY ELLA Budapesti notesz (1937)

többetígérőnek eladassék s ennek a templomnak színházzáalakítását vitte keresztül Bulla 1 lentik Ferenc, a budai és pesti színházak igazgatója. A császár csak hosszas huza-vona után adott engedélyt az átalakítási munkálatokra, amelyek Kempelen Farkasnak, a sakkautomata világhírű feltalálójának felügyelete alatt 1787. januárjában mégis megkezdődtek s a templomból átvedlett teátrumot következő évben meg is nyithatták. Szép emléktábla tanúskodik a színház falán annak nevezetességéről, Beethoven hangversenyéről, amelyen a teljesszámú arisztokrácia élén, maga József nádor is megjelent. Tizenhetedik opusa került ekkor előadásra a nagy bonni mesternek, aki a mostani Vörösmarty-téten volt Pesti Színház megnyitásának fényét is emelte István király című kompozíciójával. Beethoven általában többször járt íVIagyarországon s először mint Brunswick grófék vendége érkezett Budára. Flosszabb időt töltött Kismartonban is. mint Esterházy Miklós herceg vendége, legemlékezetesebb azonban korompai és martonvásári tartózkodása, a „Halhatatlan kedves" mellett, aki nem volt más, mint a magyar Brunswick Teréz. Ezt Beethoven élettajzírói is elismerik s 1937. tavaszán, mikor éppen lebontásra került a vétmezői ház, ahol Brunswick Terézia grófnő (szép szobra a Bástyasétányon) az első óvodát megnyitotta, az édes-fájdalmas idill előadásra is került a Nemzeti Színházban. A nagy német zenészek közül Brahms volt még gyakori, szinte törzsvendége a pesti koncertpódiumoknak. 1867-ben jött először Magyarországra s két önálló hangversenyével igen nagy sikert aratott. Ezentúl csaknem minden évben ellátogatott a magyar fővárosba s itt születtek meg a világhírű Magyar táncai is. Általában a kor legnagyobb művészei mind megfordultak és felléptek Buda-Pesten, Berlioztól, Haydntői és Joachimtól elkezdve Jenny Lindig, Vieuxtempsig s gyakran kereste fel hazája fővárosát a zongoratitán, Liszt Ferenc is, akinek fellépte mindig művészeti és társadalmi eseménynek számított s akit országos körútján is kitörő lelkesedés kísért. « Tovább sétálva, a Vár nemesen archaikus, néptelen utcácskáiba érünk, Budapest egyik legzárkózottabb, legelőkelőbb negyedébe, ahol a léptek is szordinósabban koppannak s ahol mintha még a biedermeier-kor emberei és erkölcsei élnének a kulcsracsukott, boltíves kapuk mögött. Mintha Wells időgépe lenne a sikló, amely a lármás Pestről ide felröpít s századokat és századokat mennénk vissza a régvoltba, úgy sorakoznak itt egymás mellett az arisztokrata palotácskák, történelmi mágnásnevek viselőinek patinás családi fészkei, ünnepélyes komolysággal összebújva a csendben; nem egy közülük látta és túlélte a törökelőtti időket is. A tömör, vaskos portálok