Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - MOLNÁR GÁL PÉTER A sültgalambra váró város

A sültgalambra váró város MOLNÁR GÁL PÉTER 1901-ben a Budapesti Napló csípős nyelvű mindenese, aki a kőnyomatosokat (az egykori MTI-faxokat) átírja, kommentálja, humorizál felettük — riporter, törvényszéki tudósító, kivált azonban Pest kedvence éles mondatú csevegéseivel —, a magyar prózába a kurta mondatok dinamikáját bevezető, csattanót csattanóra halmozó elmés regényt jelentet meg a gründerzeit székesfővárosáról, a Bécset lepipálni ágaskodó, Párizst majmoló, tiranai bájú lomha magyar faluról. Az éhes város a fiúnak nem a legelső regénye, de az első fölény hevében megírt szatirikus városkép. Molnár Ferenc 23 évesen, úgy rémlik, két kötetnyivé fejlesztette pontosan veséző kajánságait, éles metszésű tollal írt tarka krónikáit. Amikor könyv alakban kiadták a regényt, Braun Sándor, a Budapesti Napló főszerkesztője tárcakritikát ír lapja ifjú munkatársának publikációjáról. Elmeséli, járkáltak egykor az őszi városerdőn, és séta közben megszólalt az ifjú Molnár: „— Szeretném tudni, mit csinál az ember egy milliárddal?" Gyerekembertől is meghökkentő kérdés. Molnárra egyenesen jellemzőnek vélhető, hogy alig-borotválkozó korában hason gondok gyötörték képzeletét. De nem egyes szám első személyben vágyta az egymilliárdot. Braun szerint így folytatta ugyanis a beszédet a lehullott levelek közötti séta során: „— No, megyek Genfbe tanulni. Kitanulni Budapestet, amelyet így közelebbről sokkal jobban szeretek, semmint meg tudnám írni róla az igazat. Mi kell Budapestnek? Egy milliárd! Kivel hozassam ide?